Antal Tamás: Törvénykezési reformok Magyarországon 1890-1900. Ítélőtáblák, bírói jogviszony, esküdtszék - Dél-Alföldi évszázadok 23. (Szeged, 2006)
MÁSODIK RÉSZ - XI. FEJEZET: AZ ESKÜDTSZÉKI REFORM ÉRTÉKELÉSÉHEZ
síthette. Ez a gyakorlatban — indokolás híján — a bűnösségre irányuló határozatra vonatkozott. 1012 Finkey Ferenc a hibás esküdtszéki határozatok okai „királynéjának" éppen ezt a kérdésfeltevési rendszert tekintette. Javasolta, hogy „a bíróság a legnagyobb gonddal állapítsa meg a kérdéseket, s csak oly minősítések iránt tegyen kérdést, amelyek a tényállás alapján igazolhatók". Figyelmeztetett: a kérdéseket világosan, könnyen érthetően és népiesen kell szerkeszteni. Helyesnek tartotta azt a gyakorlatot, hogy a kérdések megszövegezése érdekében a tárgyalást rövid időre függesszék fel. De lege ferenda szükségesnek látta a kérdéseket az enyhítő körülmények vonatkozásában is feltenni, miként azt az 1843. évi javaslat is lehetővé tette. 1013 Az elnök feladatai szoros összefüggésben álltak a kérdések helyes megválaszolásával. Legjelentősebb kötelessége a tárgyalás szakszerű vezetésén és a kérdések feltételén kívül az elnöki jogi fejtegetés megtétele volt. A Bp nem vette át a korábbi sajtóesküdtszéki eljárásból az elnöki rezümét, a fejtegetést kizárólag a jogkérdések megvilágítására tartotta fenn. Nem alkalmazta a bíróság esküdtek részére adandó, visszavonulás után felolvasandó figyelmeztetését sem, amelyet az 1843. évi magyar és a századfordulón hatályos osztrák eljárási törvény is tartalmazott. Többek véleménye szerint az elnöknek mondandója kifejtésekor óvakodnia kellett a bonyolult jogászi műkifejezésektől és a „szőrszálhasogató" fogalmi elemzésektől, mert annak csak káros eredménye lehetett. Ugyanakkor elvárták, hogy az elnöki „kioktatás" mégis hatékony és néhány perces volta ellenére tartalmas legyen, amelyből az esküdt biztonsággal megérti feladatát és az eset eldöntéséhez szükséges jogi (szakmai) elveket. 1014 Az esküdtszék előtti főtárgyalás szabályainak további elemzését nem tartjuk e helyt feladatunknak, mivel azt a vizsgált korszak kiváló jogtudósai tankönyvek, kommentárok és kézikönyvek formájában már behatóan elvégezték. 1015 1012 Heil Fausztin: Anyagi semmiségi okok az esküdtszéki eljárásban. JK 1902. december 19. (51. szám) 431-432. p., Heil Fausztin: Az esküdtszéki határozat jogi jelentősége. A Jog. 1901. január 27. (4. szám) 25-26. p. 1013 Finkey Ferenc: Tanulságok esküdtbíróságaink működéséről. III., IV. JK 1903. március 27. (13. szám) 111-113. p. 1014 Finkey Ferenc: Tanulságok esküdtbíróságaink működéséről. V. JK 1903. április 3. (14. szám) 119. P. 1015 Az esküdtszéki eljárás irodalmából: Finkey Ferenc: A magyar büntető perjog tankönyve. Budapest, 1916. 452-521. p., Balogh Jenő - Edvi Illés Károly - Vargha Ferenc: A Bűnvádi perrendtartás magyarázata. II. kötet. Második kiadás. Budapest, 1909. 478-600. p., Vargha Ferenc: Bűnvádi perrendtartás az összes melléktörvényekkel, rendeletekkel, joggyakorlattal. Budapest, 1909. Ötödik kiadás. 229-251. p., Grill-féle döntvénytár. Büntetőjog és bűnvádi eljárás II. Szerk.: Edvi Illés Károly. Budapest, 1906. 229252. p., Angyal Pál: A magyar büntetőeljárás. Budapest, 1917. 118-160. p., Vámbéry Rusztem: Kézikönyv esküdtek számára. Budapest, 1900. 97-144. p., K. Nagy Sándor: Esküdtek és esküdtbírák törvénykönyve. Harmadik kiadás. Budapest, 1915. Az 1914. évi XIII. és XIV. tc.-et elemzi az 1-55. oldalakon az 1. részben, az 1896. évi XXXIII. és az 1897. évi XXXIII. tc.-et újra kezdődő számozással az 1-179. oldalakon a 2. részben.; Finkey Ferenc: Az esküdtszék az új magyar bűnvádi eljárásban. MJÉ CLXVI. Budapest, 1899. (Felolvastatott: 1899. november 11-én.) 12-48. p., Fabiny Ferenc: Semmisségi panasz az esküdtbíróság ítéletei ellen. MJÉ CLXXIV. Budapest, 1900. 15 p., Edvi Illés Károly - Vargha Ferenc: A semmisségi panasz. MJÉ CLXXV. Budapest, 1900. 26 p., Burg Kornél: Hogyan gyakorolja több vádlott az esküdt visszautasítási jogát? ÜL 1900. március 3. (9. szám) 6-7. p.
