Antal Tamás: Törvénykezési reformok Magyarországon 1890-1900. Ítélőtáblák, bírói jogviszony, esküdtszék - Dél-Alföldi évszázadok 23. (Szeged, 2006)
ELSŐ RÉSZ - I. FEJEZET: A KIRÁLYI ÍTÉLŐTÁBLÁK A JOG INTÉZMÉNYRENDSZERÉBEN
A korábban fennálló budapesti és marosvásárhelyi királyi ítélőtáblák és főügyészségek működésüket 1891. május 4-én szüntették be, s az új táblák önálló életüket május 5-én kezdték meg. 54 A vonatkozó rendelet mellé hamarosan megjelent az átmeneti és egyéb intézkedésekről szóló miniszteri rendelet is, amely a személyzeti és ügyátadásról rendelkezett. A táblák elnökeit miniszteri biztosnak jelölte meg, s feladatuk a korábban fennálló tábláktól érkezett iratok haladéktalan iktatása és rendezése volt. Rendelkezett az eskütétel idejéről, az első teljes ülés teendőiről (9. §), a sürgős ügyeknek az átmeneti időben (1891. március 1. - május 5.) történő elintézéséről (4., 17. §), a jogfolytonosságról (13. §) az alapítványok kezeléséről (12. §) és az irodaigazgatók kezelési feladatáról (15. §). A budapesti és a marosvásárhelyi ítélőtáblák 1891. július 5-től kezdve nyolcheti törvényszünetet tartottak (18. §). 55 Mivel a Kúria mellett a tábláknál is működött jogegységi döntések meghozatalához szükséges teljes ülés (1890. évi XXV. tc. 13. §), ezért ezt külön rendelet szabályozta igen részletesen. 56 Ugyanis azokban az ügyekben, melyekben a királyi ítélőtáblák mint utolsó fokú bíróságok jártak el, mindegyik tanácsuknak ügyelnie kellett arra, hogy vitás elvi jelentőségű jogkérdések feletti megállapodásaik nyilvántartassanak. Ilyenkor a vonatkozó jogesetet és a döntést meg kellett szövegezni és a tábla minden tagjának tudomására kellett hozni. A határozatokat a határozattárban kellett gyűjteni. E mellett a jogegység megóvása érdekében a táblák teljes ülést tarthattak, ha a határozattárba felvett elvi jogegységi döntéstől eltérően akartak egy ügyet eldönteni; ha két tanács ugyanabban a még nem iktatott jogegységi kérdésben ellentétesen döntött; ha más ítélőtáblánál folytatott gyakorlattal ellenkezett az adott helyen követett döntéshozatali eredmény (4. §). A teljes ülések lehettek polgári és büntető ügyszakúak, de létezett vegyes ülés is. A teljes ülés nem volt nyilvános. A tábla elnöke elnökölt, határozatképességhez az ítélő bírák kétharmadának jelenléte volt szükséges, egyébként szótöbbséggel döntöttek. (6. §). Az elfogadott döntvény szövegezésére azután külön bizottságot szerveztek, amely megalkotta az indokolást is. Majd a Kúria elnökéhez és az igazságügy-miniszterhez kellett a határozatokat felterjeszteni. A Kúria teljes ülési döntvényei az ítélőtáblai döntvényeket megváltoztathatták, illetve a tábla is ex nunc hatályon kívül helyezhette egy már közzétett döntését. Ilyenkor minősített többségi szavazásra volt szükség (11. §). 57 A jogegységi eljárás üdvözölt és vitatott intézmény is volt egyben; a szükségességét általában nem kifogásolták, de előfordult, hogy fenntartásokat fogalmaztak meg a 54 A m. kir. igazságügyministernek 762/1. M. E. számú rendelete a [...] a kir. ítélőtáblák és kir. főügyészségek működése megkezdésének időpontja iránt. MRT 1891. Budapest, 1891. 53. p.; A kir. ítélő táblák. JSZ 1891. május 7. (IV/19. szám) 613-614. p. 55 A m. kir. igazságügyministernek 1395/1. M. E. számú rendelete [...] az 1890. évi XXV. tc. életbeléptetéséhez szükséges átmeneti és egyéb intézkedések tárgyában — a kir. ítélőtáblákra vonatkozólag. MRT 1891. Budapest, 1891. 58-67. p. 56 A m. kir. igazságügyministernek 4214/1. M. E. számú rendelete a kir. ítélőtáblák és a kir. Curia teljes üléseinek szabályozása tárgyában. MRT 1891. Budapest, 1891. 1167-1181. p. 57 A jogegységi eljárásról lásd még PN 1890. április 25. (113. szám) 1. p., Vidt Géza: A decentralisatio és egységes jogszolgáltatás gyakorlatilag. A Jog. 1891. november 1. (44. szám) 321-322. p., Frankfurter Sándor: A decentralisatio és az egységes jogszolgáltatás. A Jog. 1891. november 22. (47. szám) 345. p., Incze József: A bíró és az ügyvéd. A Jog. 1891. szeptember 20. (38. szám) 273-274. p., Sánta Elemér: Gondolatok a törvénykezésünk szervezetéről. JSZ 1890. május 22. (11/21. szám) 683-684. p.