Antal Tamás: Törvénykezési reformok Magyarországon 1890-1900. Ítélőtáblák, bírói jogviszony, esküdtszék - Dél-Alföldi évszázadok 23. (Szeged, 2006)

MÁSODIK RÉSZ - X. FEJEZET: AZ ESKÜDTSZÉKEK MEGSZERVEZÉSE (1899-1900)

felek a visszavetési jogukkal nem éltek, így az esküdtszék tagjai a következő polgárok lettek: Rózsa Béla (kereskedő), Kolozs József [Jenő?] (mérnök), Kun Miksa (hódmezővásárhelyi ügyvéd), Rainer Károly (nagyiparos), Priváry Pál (vendéglős), Pálfi Lipót [Mátyás?] (borkereskedő), Balogh József (foglalkozása nem ismert), Kozmás János [Gyula?] (műkertész), Ábrahám János (pékmester), Manheim Ignácz [Ede?] (gabonakereskedő), Eisner Ignácz (kereskedő) és Popper Mór (bőrkereskedő).

978 Alig kezdődtek meg az esküdtszéki tárgyalások, máris negatív tapasztalatoknak adott hangot a sajtó. Reiniger Jakab már említett ügyvéd kiáltványt intézett Szeged esküdtjeihez tiltakozásul az „informálás" ellen: „a legújabb időkben itt nálunk Szegeden a hamisításnak legveszedelmesebb nemét kísérelték meghonosítani, meg akarták hamisítani az igazságot". Történt ugyanis, hogy némelyek a főtárgyalás előtt információk alakjában hatni kívántak az esküdtekre; látogatást tettek náluk s figyelmükbe ajánlották az ügyet rokonszenvet kívánva kiváltani egyik vagy másik irányba. „Ezeket megidézem tehát a közvélemény ítélőszéke elé — emelte szavát Reiniger — és kimondatom rájuk az ítéletet, hogy bűnösök a legszentebbnek megsértésében." Hangoztatta, hogy így az esküdtbírósági intézmény az informálás által, valóságos titkos aknamunka és merénylet keretében, gyökerében támadtatik meg. Idézte Edouard René de Laboulaye francia jogász és publicista aranymondását: „mondjátok meg milyenek a törvényszékek, és én megmondom, milyen a nép". A szabadságot a jog tiszteletének tartotta, „a szabadság más néven igazságszeretet". Ahogy Sir de Beaumanoir (Philippe de Remy) középkori francia jogtudós mondta: „az igazság mindannyiunk közös haszna". Ezért Reiniger bízott a szegedi esküdtek kötelességtudásában, „hogy ezen vakondokhadat nem fogják meghallgatni, hanem a legnagyobb indignáczióval elutasítják azokat, akik az igazságszolgáltatást meg akarják hamisítani".

979 978 SZN 1900. február 6. (31. szám) 8. p., Vö. SZH 1900. február 6. (31. szám) 4. p. 979 SZN 1900. február 18. (42. szám) 1-2. p., lásd még: Szegedi Jogász-Lapok. 1900. február 17. (7. szám) 1-2. p.