Antal Tamás: Törvénykezési reformok Magyarországon 1890-1900. Ítélőtáblák, bírói jogviszony, esküdtszék - Dél-Alföldi évszázadok 23. (Szeged, 2006)
MÁSODIK RÉSZ - IX. FEJEZET: AZ ESKÜDTSZÉKEK REORGANIZÁCIÓJA (1896-1897)
zött. Plósz Sándor államtitkár válaszában kifejtette: „azt már csak mégsem lehet feltételezni, hogy a kormány azzal akarja üldözni a papságot, hogy behozza őket esküdtnek azért, hogy azután megbírságolja". Ő sem javasolta a „pap" szót, de a lelkész elől nem zárkózott el. Horánszky Nándor ellenben támogatta a „pap" szót, végül az előadó, Psik Lajos javasolta a szakasz 2. pontjának teljes elhagyását és helyette a „lelkész" felvételét. Molnár verzióját 45 igen és 80 nem arányban nem fogadta el a többség. Psikét igen. 934 A 8. §-ban átszámozták a pontokat, a 9., 10. és 11. szakaszokat pedig változtatás nélkül elfogadták. A főszolgabíró (polgármester) kötelességeiről rendelkező 12. §-on Ruffy Pál stiláris jellegű módosítást hozott szóba: a „hivatalos jelentés" kifejezés helyett vegyék fel a következőt: „egyúttal felvilágosító nyilatkozatot tesz a felszólalásokban és észrevételekben felhozott oly adatokra is, melyeknek valódisága vagy valótlansága az iratokból nem tűnik ki". A Ház el is fogadta az indítványt. 935 A 13. § nem váltott ki vitát, a kiválasztási eljárásról szóló 14. §-nál Ragályi Lajos javaslatba hozta, hogy a törvényhatóságok ne tizenkét bizalmi férfiút válasszanak, hanem csupán hármat, mivel úgy is csak ennyi szükséges a bizottságba. így az elnöknek majd nem kell válogatnia közülük. Ha valamelyikük esetleg nem megy el: helyettesítsék póttaggal. Ajánlotta továbbá a közigazgatási főtisztviselők meghívásának teljes kihagyását. Barabás Béla egyetértett az előtte szólóval, mi több: továbblépett és javasolta: a törvényhatóságok szerinte is csak három személyt válasszanak és hozzájuk póttagokat, s az utóbbiakat megválasztásuk rendjében hívja be az elnök, ha szükséges. Azt is szükségesnek tartotta felvenni, hogy a határozatképességhez az elnökön és a bíró tagon kívül legalább az egyik bizalmi férfi jelenléte legyen szükséges. Erdély Sándor hangoztatta, hogy a kormány iránti bizalmatlanság szülte ezen módosításokat, s ezért azokat nem fogadja el. Ráadásul ez eredeti tervezetben csak nyolc férfi szerepelt, s éppen az ellenzék kérésére emelték fel tizenkettőre. A szolgabírák behívása pedig nem politikai okból, hanem felvilágosítás adása céljából történne. A szavazás el is vetette az indítványokat. 936 A szelekciós eljárást tovább részletező 15. §-nál Sághy Gyula az alaplajstrombeli köztisztviselői tagság ellen szólalt fel, mert így a jury elveszíti népbíróság jellegét — hivatalnokbírósággá válhat. Ezen már a sorsolás sem segítene. Javasolta: a szolgálati lajstromba köztisztviselők maximum egy negyed arányban kerülhessenek be. Asbóth János e pontnál kifakadt: „ez, t. ház, nem népbíróság lesz, hanem maskara, egy maskarás komédia, amelyben a népbíróságnak csillogó álarca alatt bele akarják csempészni az igazságszolgáltatás szentélyébe a politikai prostitucziót." A kormányol934 KHN96-01. VI. (1897) 177-181. p., A mentességről ír: Gonda Dezső: A szolgálatot teljesített esküdt mentességi joga. ÜL 1900. február 10. (6. szám) 5-6. p. 935 KHN96-01. VI. (1897) 182. p. 936 KHN96-01. VI. (1897) 183-187. p., Reiner Ede: Az esküdtszék megalakítása. ÜL 1897. április 24. (17. szám) 1-2. p., X. Y.: Még egyszer az esküdtszék megalakítása. ÜL 1897. május 1. (18. szám) 12. p., G: Kinevezett esküdtek. ÜL 1897. május 22. (21. szám). 1-2. p., X. Y.: Kikből álljon az esküdtek kiválasztását teljesítő bizottság. ÜL 1897. április 17. (16. szám) 5. p.
