Antal Tamás: Törvénykezési reformok Magyarországon 1890-1900. Ítélőtáblák, bírói jogviszony, esküdtszék - Dél-Alföldi évszázadok 23. (Szeged, 2006)

ELSŐ RÉSZ - I. FEJEZET: A KIRÁLYI ÍTÉLŐTÁBLÁK A JOG INTÉZMÉNYRENDSZERÉBEN

nagyobb területen volt illetékes, mint a többi, végeredményül azt közölte az előterjesztés, hogy 1.253.830 lakosra és 24.283 km

2-re fog jutni egy tábla.

43 A táblák székhelyének kijelölése okozta a legtöbb előzetes vitát. Csak olyan városok voltak javaslatba hozhatók, amelyek nagyságuknál, kulturális intézményeinek számánál, az ország gazdasági-kereskedelmi szerkezetében és úthálózatában elfoglalt helyüknél fogva erre alkalmasnak és érdemesnek mutatkoztak. A versengés hamar megindult, szinte minden jelentősebb város benyújtotta az igényét, hiszen rendkívüli lehetőséget biztosítottak e fórumok a felemelkedés útján minden kiválasztott város számára. A presztízsharcon kívül a felajánlások tekintetében is igyekeztek egymást túllicitálni a jelöltek.

44 A székhelyek megállapításánál a minisztérium folyvást az országos érdekek számbavételét hirdette szemben a versengők lokálpatriotizmusával. Végül igyekeztek arányosítani is a területeket és a lakosságszámot, anomáliák ennek ellenére is mutatkoztak. Summa summarum győztesen Budapest, Debrecen, Győr, Kassa, Kolozsvár, Marosvásárhely, Nagyvárad, Pécs, Pozsony, Szeged és Temesvár kerültek ki a versengésből; az ő kebelükben szervezték meg a királyi táblákat.

45 Elnökökké az előbbi sorrendben Vajkay Károlyt, a budapesti kir. tábla addigi elnökét, Puky Gyula kúriai bírót, Erdély Sándor kir. táblai tanácselnököt, Oberschall Adolfot, a marosvásárhelyi kir. tábla addigi elnökét, Berczelly Jenő kir. táblai tanácselnököt, Elekes Pál kúriai bírót, Zádor Gyula miniszteri tanácsost, Blaskovich Istvánt, a budapesti kereskedelmi és váltótörvényszék elnökét, Lehoczky Kálmán kúriai bírót, Sélley Sándor kúriai bírót és Paiss Andor kir. táblai tanácselnököt nevezték ki.

46 Mint látható, az új elnököket a kúriai bírák és a velük egyenlő rangban lévők közül választotta ki Szilágyi Dezső igazságügy-miniszter. A megalkotott királyi ítélőtáblákról és a hozzájuk tartozó királyi főügyészségekről szóló, 1890 májusában elfogadott 1890. évi XXV. tc. a továbbiakban részletezte a területi illetékességet.

47 A legnagyobbra a budapesti, legkisebbre a pécsi táblát szervezték. Minden királyi ítélőtábla saját területén abban a hatáskörben járhatott el, melyet a törvények és rendeletek a már létező királyi táblákra ruháztak. Azon törvényszékekre nézve, melyek külön ügybírósággal voltak ellátva (pl. bánya-, pénzügyi, sajtóesküdtszéki bíráskodás), az egész külön ügybírósági területre annak a királyi ítélőtáblának a hatásköre terjedt ki, amelynek kerületéhez a törvényszék tartozott. A minisztérium egyébként valamely járásbíróság akár egész területét, akár annak egy részét rendelettel 43 KHI87-92. XXI. (1890) 746. szám. 271. p. 44 1890. évi XXV. tc. 2. számú melléklete. Itt megemlítik Győr, Kassa, Nagyvárad, Pécs, Sopron, Szeged, Temesvár, Kolozsvár, Pozsony, Arad, Szombathely, Besztercebánya, Eperjes, Kőszeg, Marosvásárhely, Nagykanizsa, Pápa, Nagyszeben és Fiume felajánlásait. KHI87-92. XXI. (1890) 746. szám. 286287. p. 45 1890. évi XXV. tc. 1. §. 46 A kir. táblai elnökök. JK 1891. január 30. (5. szám) 33. p. 47 1890. évi XXV. tc. 2. §. E § országgyűlési vitája: 1890. május 5-7. PN 1890. május 5. (123. szám) 1. p., május 7. (125. szám) 1. p.