Antal Tamás: Törvénykezési reformok Magyarországon 1890-1900. Ítélőtáblák, bírói jogviszony, esküdtszék - Dél-Alföldi évszázadok 23. (Szeged, 2006)

MÁSODIK RÉSZ - IX. FEJEZET: AZ ESKÜDTSZÉKEK REORGANIZÁCIÓJA (1896-1897)

ságszolgáltatásban a pszichológia kell hogy irányadó legyen" — folytatta, s ezért az esküdtszéket találta a legalkalmasabb intézménynek, mivel a lélekre ható benyomások alapján szabadon ítél. Kritikaként hangzott el többször, hogy Magyarország nem bír elegendő esküdtképes egyénnel. Azonban az indokoláshoz is mellékelt statisztika azt mutatja, hogy ez nem igaz. A nemzetiségek léte sem veszélyezteti a jury bevezetését, mivel az ország minden vidékén élnek magyarul beszélő, írni és olvasni tudó polgárok, ott is, ahol egyébként nemzetiségek laknak. A nemzetiségi nyelveket pedig majd a tolmácsok fordítják. A magyar állampolgárok pedig bírnak megfelelő műveltséggel, s a közvélemény is az esküdtszék mellett foglal állást. Oda konkludált: „kijelentem tehát, hogy az esküdtszéki intézményhez feltétlenül ragaszkodom".

864 A függetlenségiek nevében Polónyi Géza szólt. Elmondta, hogy ők már évtizedek óta követelték az esküdtszéket: „lehetetlen e pillanatban nem konstatálni, hogy annak, hogy Magyarország esküdtszéki intézménnyel lesz megáldva, előzményei vannak, és hogy idáig jutottunk, e végre szüksége volt az országnak olyan lángelmére és hatalmas szívre, amely e ház mostani tisztelt elnökét díszíti, mert Magyarországnak esküdtszéki intézménye ma még nem lett volna nélküle". Az elismerő szavak Szilágyi Dezsőt, az egykori igazságügy-minisztert (1889-1895), a kiváló tudóst és 1896-tól az országgyűlés elnökét méltatták. E szavaknak további jelentőséget kölcsönzött azon tény is, hogy mindezt maga Polónyi nyilatkozta, aki anno — miniszteri megbízatása alatt — Szilágyi egyik legelszántabb ellenfele volt a képviselőházban. E hízelgőnek is mondható köszöntő után az esküdtbíráskodás előnyeire tért: e szerint az eljárásban megjelenik a lelkiismeret, a közvélemény és a hazafiság: „mert a társadalom megnyugtatása csak úgy érhető el, ha nem a paragrafust rágó és megcsontosodott jogi elveken nyargaló bírói vélemény, hanem az élő lelkiismeret szava dönt, mely messze jövőkre megmutatja, hogy ez volt ebben az esetben az igazság és nem más."

865 A nemzetiségekkel kapcsolatosan vallotta: „a magyar törvényhozás bebizonyítja minden nemzetiségi áskálódással szemben, hogy igenis, elég erősnek érzi magát, de egyúttal elég hatalmasnak is arra, hogy ilyen institucziókkal nem csak a magyar nemzetnek, mint politikai nemzetnek, hanem a magyarságnak érdekeit is mindenkivel, a nemzetiségekkel szemben is megvédelmezni tudja".

866 Ugyan aggályait fejezte ki a hatályba léptető szervezeti javaslattal szemben, azonban ez még csak tervezet szintjén létezett, így részletesen nem tért ki rá. Csupán megjegyezte: a perrendtartást és a hatályba léptető törvényt, valamint az esküdtszéki szervezeti törvényt egyszerre kellett volna előterjeszteni. Ragályi Lajos az esküdtszéket és a javaslatot üdvözölte, de a lapokban közzétett esküdtszéki törvénytervezetet ő sem tudta elfogadni, mivel az a mindenkor kormányon lévők érdekét szolgálná.

867 864 KHN92-96. XXXIV. (1896) 33-34. p. 865 KHN92-96. XXXIV. (1896) 36. p. 866 KHN92-96. XXXIV. (1896) 37. p. 867 KHN92-96. XXXIV. (1896) 41. p. A tervezet szövegét lásd: Törvényjavaslat az esküdtbíróságok szervezéséről. JK 1896. július 31. (31. szám) 244-247. p., A Bűnvádi perrendtartás életbeléptetéséről szóló törvényjavaslat tervezete. JK 1896. augusztus 7. (32. szám) 253-255. p.