Antal Tamás: Törvénykezési reformok Magyarországon 1890-1900. Ítélőtáblák, bírói jogviszony, esküdtszék - Dél-Alföldi évszázadok 23. (Szeged, 2006)

ELSŐ RÉSZ - I. FEJEZET: A KIRÁLYI ÍTÉLŐTÁBLÁK A JOG INTÉZMÉNYRENDSZERÉBEN

I. FEJEZET A KIRÁLYI ÍTÉLŐTÁBLÁK A JOG INTÉZMÉNYRENDSZERÉBEN 1. § A KIRÁLYI TÁBLÁK JOGI SZABÁLYOZÁSÁNAK ÁTTEKINTÉSE A kerületi táblákat megszüntető 1868. évi LIV. tc., a polgári törvénykezési rendtartás (Ptrt), a 3. § a) pontjában új másodfokú fórumrendszert hívott életre: a döntően írásbeli pervitelnek megfelelően centralizálta a jogorvoslati fórumokat, s az egész ország területére — Erdély kivételével, mivel ott Marosvásárhelyt állítottak fel táblát — Pestet, 1872-től Budapestet

36 jelölte meg királyi ítélőtábla székhelyéül.

37 A kialakított struktúrát valójában csak provizórikusnak szánták addig is, amíg az első fokú bíróságok szervezése meg nem történik, azonban az 1871. évi XXXI. tc. hatályba lépése után a másodfokú szervezettel mi sem történt.

38 Változatlan állapotban igyekezett — valójában egyre kevéssé — megfelelni a kor igényeinek. A szóbeliség és közvetlenség elvének terjedése azután áthatotta a kodifikációs törekvéseket is: a készülő és tervezett eljárási törvények megalkotás előtt a bírósági szervezet újabb reformja nélkülözhetetlenné vált. Legégetőbb szükség a másodfokú fórumok átszervezésében mutatkozott, mivel a budapesti királyi ítélőtábla sehogyan sem tudta behozni ügyhátralékát. Összesen 202 ítélő bírával dolgozott 1889-ben, s évi ügyfélforgalma 104.615 és 125.791 ügydarab között váltakozott, amely egy bírára évenként több, mint ötszáz ülést rótt. Illetékességi területe 4068 négyzetmérföld volt, 12.637.699 lakost foglalt magába, valamint 53 törvényszéket és 318 járásbíróságot, teljességében 1437 első fokú ítélőbírót.

39 A tábla egyértelműen túlterheltté és lassúvá vált, ugyanakkor az első folyamodású bíróságok ezen rendszerben nem állhattak kellő felügyelet alatt. Az igazságügy-miniszteri főfelügyelet sem helyettesíthette azt, mivel 66 törvényszék és 385 járásbíróság felett volt hivatva megtestesülni. További problémát jelentett a bírói előremenetel kérdése is, mivel az egyéni teljesítmények ellenőrzése ekként csaknem lehetetlenné vált. Az is kiemelendő, hogy a budapesti tábla vezetése, igazgatása, ellenőrzése — ál36 Lásd a Buda-Pest fővárosi törvényhatóság alakításáról és szervezéséről szóló 1872. évi XXXVI. tc.-et! 37 A bírósági szervezet reformjáról lásd Máthé, 1982. [2. jz.] Már az 1868. évi szervezet kialakításánál szó volt egy több ítélőtáblás megoldásról is, amely Pest, Kőszeg, Nagyszombat, Eperjes, Debrecen, Marosvásárhely és Nagyszeben székhellyel szervezett volna fórumot. Erről ír: A decentralisatio. MI 1890. 33. kötet. Budapest, 1890. 369-371. p. 38 Az első folyamodású bíróságok rendezéséről szóló 1871. évi XXXI. tc. 39 Az 1890. évi XXV. törvénycikk indokolása. KHI87-92. XXI. (1890) 746. szám. 268. p. Az indokoláshoz szerelve lásd még: a javaslat szövegét (261-267. p.), a 2. mellékletet (286-287. p.), a 3. mellékletet (288-289. p.), a 4. mellékletet (290-292. p.), és az 5. mellékletet (293-331. p.). Lázár Elek Reiner Ignácz: A m. kir. bíróságok szervezete és területi beosztása. Budapest, 1886. 1. p., Nyeviczkey Antal: A budapesti kir. ítélő tábla hátralékai. A Jog. 1890. március 23. (12. szám) 113-114. p., A kisegítő bírák és az ügyhátralékok. A Jog. 1891. január 18. (3. szám) 17-18. p.