Antal Tamás: Törvénykezési reformok Magyarországon 1890-1900. Ítélőtáblák, bírói jogviszony, esküdtszék - Dél-Alföldi évszázadok 23. (Szeged, 2006)
MÁSODIK RÉSZ - VIII. FEJEZET: A SAJTÓESKÜDTSZÉKEK A KORABELI GYAKORLAT TÜKRÉBEN
róságok" tárgyában, 824 melyet a legiszlatíva az 1870. évi XV. tc.-kel cikkelyezetett be (tc. a királyi vegyes bíróságok törvénybe iktatásáról). E szerint a vegyes bíróságok Nagyszombaton az egykori dunáninneni kerületi tábla, Kőszegen a volt dunántúli kerületi tábla, Eperjesen a volt tiszáninneni tábla és Debrecenben az egykori tiszántúli tábla illetékességi területén működtek. 825 Hatáskörükbe első „folyamodásilag" a sajtó vétségek felett ítélő esküdtszéki tárgyalások vezetése, valamint a pénzügyi törvények és rendeletek végrehajtása körüli mulasztásokból eredő károk elbírálása tartozott. Másodfokon jártak el szőlődézsma-megváltási ügyekben, ha a választott bíróság ítélete ellen a felek fellebbezést nyújtottak be. 826 A debreceni vegyes bíróság előtti első sajtóesküdtszéki eljárást 1869. július 9-én tartották. Elnökölt Szűcs István, a tagok Balogh Imre és Hajdú Ferenc voltak. A per tárgyát rágalmazás képezte, a sértettjeként Szatmárnémeti szabad királyi város tanácsa nevében Gyene Károly polgárnagy (polgármester) és Joó Gábor főjegyző jelent meg. A vádlottként Cseresnyés Károly ügyvéd vett részt a tárgyaláson. A tényállás szerint Cseresnyés 400 példányban a város tanácsát sértő nyomtatványt jelentetett meg, melyben szerepelt a következő is: „Ami a tanácsot illeti — én Szatmáron jelenleg törvényes tanácsot nem ismerek; — én csak a főpolgármestert ismerem el törvényes választottnak, a többi választás csalás kifolyása, s a többi hivatalnokokat csak uzurpatoroknak tekintem, mért őket [...] Bonos Bálint status csínye és a 10-es bizottmány, kik maguk is csalás útján alakultak, emelt fel [...] kik a törvényt megvetették s a népválasztás jogát vakmerően kijátszották, lábbal tapodták [...]". Előtörténetként kiderült, hogy a vádlott ezt megelőzően konfliktusba került a város főbírójával, mivel megtagadta az adófizetést, majd megakadályozta a végrehajtást is. Átköltözött Nagykárolyba, s ezért az adóügyi vizsgálat Szatmár megye törvényszékéhez tevődött át, melyet az ügyvéd meg is nyert. Ekkor ragadtatta magát az inkriminált kiadvány megalkotására. Az iratismertetés hetvenöt percig, a védőbeszéd negyed óráig, a vádbeszéd negyvenöt percig tartott, majd a vádlott szólt s bizonygatta, hogy a csalás nem a tanácsot, hanem a választókat minősíti. Végül az esküdtszék — bizonyítottnak látván a korrupciót — felmentette Cseresnyést. 827 Érdekesség, hogy a hallgatóság tetszésnyilvánítása miatt később a vádló semmisségi panaszt nyújtott be a Semmítőszékhez, amelyet az — lévén az ítélet feloldozó — elutasított. 828 A december 24-i eljárásban Cseraátoni Lajos (képviselője Beke Mihály ügyvéd) vádló és Sipos Árpád, a Nagyváradi Lapok szerkesztője (védője Gyalokay Lajos ügyvéd) állt szemben egymással. Ezúttal már Sárváry Ferenc elnökölt. A visszavetési joggal senki sem élt, a vádlevélben az említett lap április 10-i és 14-i számainak egy-egy cikke foglaltatott, 829 mivel a szerző idézte benne a Borsszem Jankó egy pasquill)él, 824 Igazságügyministeri rendelet az ideiglenesen felállítandó „királyi vegyes bíróságok" tárgyában. Kelt Pesten, 1869. május 12-én. MRT 1869. II. kiadás. Pest, 1872. 475-477. p. A továbbiakban: RVB. 825 RVB 1, 3. §, 1870: XV. tc. 3. §. 826 RVB 2. §, 1870: XV. tc. 2. §. 827 AH 1869. július 10. (80. szám) 1-2. p., HBML IV. B. 1121. 1. 1869:12., 19. 828 AH 1869. augusztus 2. (90. szám) 2. p. 829 NL 1869. április 10. (29. szám): Csernátoni úr kiváltsága c. cikk. 1. p. és NL 1869. április 14. (30. szám). Újdonságok. Csernátoni az „Ellenőr" tegnapi (keddi) számában [...]. c. írás. 3. p.
