Antal Tamás: Törvénykezési reformok Magyarországon 1890-1900. Ítélőtáblák, bírói jogviszony, esküdtszék - Dél-Alföldi évszázadok 23. (Szeged, 2006)
MÁSODIK RÉSZ - VII. FEJEZET: A SAJTÓESKÜDTSZÉKI ELJÁRÁS (1867-1896)
A sajtó vétségért elítéltek szemmel láthatóan privilegizált helyzetben álltak az egyéb szabadságvesztés-büntetésre ítéltekkel szemben. Az egyes lapok pedig még ennél is jelentékenyebb liberalizmusról értekeztek, mivel például a váci államfogházból naponként egy órára terjedően még a városba is besétálhattak a terheltek; Lónyai Menyhért rosszallóan meg is jegyezte, hogy „a sajtóvétség miatti fogság inkább valamely városba való internálás, mint fogság jellegével bír". 798 A pénzbüntetés végrehajtása tekintetében akként rendelkeztek, hogy ezen javakat az adóhivatal közbenjöttével az Igazságügyi Minisztérium javára kellett fordítani. A minisztériumhoz a sajtóbíróság elnöke terjesztette fel a végrehajtandó ítéleteket a befizetési határidő eltelte után, s egyben utalt arra is, hogy az elítélt teljesítette-e a fizetési kötelezettségét. Ha a terhelt elmulasztotta volna, a minisztérium feladata volt a végrehajtás, ha pedig részletfizetést kért, a sajtóbíróság elnökének véleményét is figyelembe véve szintén az döntött az engedélyezés tárgyában. 799 8. § A SAJTÓBÍRÓSÁGOK ÜGYVITELE Az 1868. évi LIV. tc. (polgári törvénykezési rendtartás) felhatalmazása alapján kiadott bírói ügyviteli szabályzat (rendelet) valamennyi törvényszékre és táblára (kivéve a váltó- és kereskedelmi, a bányaügyi, az úrbéri és az egyházi törvényszékeket 800 ), sőt a Kúriára is vonatkozott (ez utóbbinak meghatározta az új, átalakított szervezetét is). 801 A bíróság ügyviteli-igazgatási szempontból az elnökének felügyelete alatt állt. Ezen elnökök feladata volt a visszaélések megakadályozása, a hivatali teendők célszerű felosztása, a „bírósági tagok egybevágó munkássága" előmozdítása. Akadályoztatása esetén az elnököt a hozzá rendben legközelebb álló tag helyettesítette. A bírák ügyet nem utasíthattak vissza, kivéve, ha erre a Ptrt lehetőséget adott (1868: LIV. tc. 56. §). A legfelsőbb felügyeletet az igazságügy-miniszter látta el, s hozzá kellett felküldeni minden év januárjában a bíróság működéséről készített ügykimutatásokat. A sajtóbíróságok is rendelkeztek saját pecséttel (RÜV, 1-7. §). Minden hivatalos irat, mely valamely hatóságtól a bírósághoz érkezett, vagy beadvány, amelyet hozzá az ügyfelek intéztek, az iktatóhivatalba került (RÜV, 9-32. §). Rendes eljárásnál minden perirat, a keresetlevél kivételével, az ítélethozatalig a pertárban volt tartandó (RÜV, 33-53. §). Az átvett ügydarabokra az átvevő hivatal jegyezte fel a beérkezés napját, s végezte el azok iktatását (RÜV, 92-112. §). Az iratok rendben tartására és megőrzésére az irattár szolgált (RÜV 113-132. §). 798 A Budapesti Közlönyt és a miniszterelnököt idézi Révész [7. jz.], 49-50. p. 799 A m. k. igazságügyministernek 5093. számú rendelete az államkincstárt illető pénzbírások kezelése és behajtása iránt [...]. Kelt 1880. április 20. MRT 1880. II. kiadás. Budapest, 1892. 200-201. p. 800 Lásd a Polgári törvénykezési rendtartásról szóló 1868. évi LIV. tc. (Ptrt) 22., 25-27. §-át! 801 Igazságügyministeri rendelet a bírói ügyvitel tárgyában [kihirdetve 1869. május l-jén] (a továbbiakban RÜV). MRT 1869. II. kiadás. Pest, 1872. 393-439. p., ebből a Kúriáról lásd a 209-218. §-t. 430-432.
