Antal Tamás: Törvénykezési reformok Magyarországon 1890-1900. Ítélőtáblák, bírói jogviszony, esküdtszék - Dél-Alföldi évszázadok 23. (Szeged, 2006)

MÁSODIK RÉSZ - VII. FEJEZET: A SAJTÓESKÜDTSZÉKI ELJÁRÁS (1867-1896)

feltétlenül ketté: a szerzők a ma az elsőhöz tartozó maximákat az utóbbiaknak is feltétlen követelményeivé tették.

754 Láthatjuk, hogy az alapelvek (alapvető rendelkezések) a dogmatika szintjén még nem különültek el teljesen az egyéb eljárási klauzuláktól a korai dualizmus tudósainak jogi gondolkodásában, azonban a jogérzet és némi tudatosság szintjén a mai alapvető maximákat már ők is felismerték és alkalmazták,

755 ezért rendszertanilag igenis beszélhetünk róluk. Az elemzésünkben példaként érintett egyes eljárásjogi intézmények részletes bemutatására a rájuk vonatkozó didaktikai helyeken fogunk kitérni. 2. § HATÁSKÖR ÉS ILLETÉKESSÉG A sajtótörvényszékek felállításáról rendelkező, már többször hivatkozott rendeletek esküdtszékeket 1867 után nem minden törvényhatóságnál, hanem csupán az akkor még létező kerületi táblák székhelyein és a királyi tábla székhelyén szerveztek, azaz Debrecenben, Eperjesen, Nagyszombatban, Kőszegen és Pesten az említett bíróságok tagjaiból alakított bizottságok kiküldésével.

756 1869. június l-jétől 1871. december 31ig sajtóbíráskodás Pesten és a vegyes bíróságok kebelében, azaz továbbra is Debrecenben, Eperjesen, Kőszegen és Nagyszombatban folyt (1870: XV. tc. 1. §).

757 Kizárólag az említett fórumok rendelkeztek hatáskörrel a sajtótörvény megsértése esetén a büntetőeljárásra. Mindez involválta az alapelveknél már részletezett sajtóvétségeket (1848: XVIII. tc. 3-6. §), valamint a sajtórendészeti szabályok megsértését — ez utóbbi a betiltott sajtótermékek, a biztosíték és bejelentési kötelezettség teljesítése nélkül kiadott időszaki lapok terjesztését, a tiltott nyomdászati tevékenységet és a jelzés nélkül terjesztett nyomdai termék előállítójára vonatkozó szankciókat jelentette (1848: XVIII. tc. 26., 30-31., 36-38., 41. §). Erdély területére az 1867. évi rendelet hatálya nem terjedt ki, ott csak 1871-ben valósult meg a sajtószabadság, az esküdtszék Marosvásárhelyt működött, Horvát-Szlavóniában pedig külön sajtótörvény hatályosuk.

758 1872-től az elsőfolyamodású bíróságok szervezését követően (1871. évi XXXI. tc.) törvényi felhatalmazásra kiadott miniszteri rendelet útján a pesti, a szombathelyi, a pozsonyi, az aradi, a debreceni, a kassai, a kolozsvári, a nagyszebeni és a marosvá754 Kacziány [753. jz.], II. rész. JK 1868. február 9. (6. szám) 41-42. p. 755 A polgári büntetőeljárás alapelveként említett szabályokat csak később kodifikálták egységes alapelv-rendszerré. A polgári kori büntetőeljárás később egybegyűjtött eljárási elveit — az általunk említettektől kissé eltérően — szintén megnevezi: Révész [7. jz.], 40. p., és Pfendeszak [719. jz.], 170. p. 756 Ministeri előterjesztés 1867. febr. 25-ről, a sajtóügyben. MRT 1867, II. kiadás. Pest, 1871. 3436. p., A m. k. igazságügyministernekl867. évi május 4-én 174/eln sz. a. kelt rendelete, az esküdtszékek tárgyában. MRT 1867. II. kiadás, Pest 1871. 83-84. p., R1867 2. §. 757 Igazságügyministeri rendelet az ideiglenesen felállítandó „királyi vegyes bíróságok" tárgyában. Kihirdetve: 1869. május 13-án. MRT 1869. II. kiadás. Pest, 1872. 475-477. p. és A m. k. igazságügyministernek 1871. decz. 12-én 10222 sz. a. kelt utasítása a szervezendő kir. bíróságok életbeléptével feloszlatandó első folyamodású bíróságok iratainak [...] tárgyában.M RT 1871. Pest, 1872. 349-357. p.; A vegyes bíróságokról ír Máthé [2. jz.], 69-82. p. 758 Révész [7. jz.], 51-53. p., valamint felhatalmazásként az autonóm szabályozásra: a horvát-magyar kiegyezésről szóló 1868. évi XXX. tc. 47-48. §.