Antal Tamás: Törvénykezési reformok Magyarországon 1890-1900. Ítélőtáblák, bírói jogviszony, esküdtszék - Dél-Alföldi évszázadok 23. (Szeged, 2006)
MÁSODIK RÉSZ - VI. FEJEZET: AZ ESKÜDTSZÉKEK SZERVEZÉSÉNEK DOGMATIKAI ÉS RENDELETI RENDSZERE
ugyan, hogy az alkalmazott megoldás csupán provizórikus legyen, azonban — miként ezúttal is — a becikkelyezés számos esetben nem következett be. 730 Ergo a büntetőeljárás ezen kodifikációja is rendeletek szintjén valósult meg, amelyekből az elkövetkező négy évben egész csokorra valót bocsátott ki az Igazságügyi Minisztérium. Az első ilyen norma az 1867. február 5-i kormányülésen bemutatott, majd a képviselőházban március 9-én, a főrendeknél március 12-én házhatározattá emelt igazságügy-miniszteri előterjesztés volt, melyben először fejeződött ki annak gondolata, hogy a megváltozott közjogi viszonyokhoz a sajtóesküdtszéki eljárást azzal a változtatással kellene igazítani, hogy — ismét hatályba léptetve a sajtótörvényt — az esküdtszékeket nem minden törvényhatóságban, hanem csupán a kerületi táblák és a királyi tábla székhelyén kellene működtetni. Tehát újból el kívánták törölni az előzetes cenzúrát, és reaktualizálni szándékozták a sajtótörvényt. 731 E végből a kormány már márciusban és május elején felszólította az érintett törvényhatóságokat az esküdtképesek jegyzékének megállapítására. 732 A várvavárt esküdtszéki eljárást szabályozó „nagy rendelet" az április 25-i kormányülésen elhangzottak szerint már április végén elkészült, 733 azonban kihirdetése csak május 17-én történt meg, hatályba pedig június 16-án lépett: ezzel létrejött egy provizórikusnak szánt, ámbátor mégis 1900. január 1-jéig hatályban levő különleges norma, amely egyben az első jogszabályilag kodifikált büntető eljárásjogi „kódexünket" is jelentette (a továbbiakban R1867). 734 A kormány lényegében célszerűségi és centralizációs szempontokat követett, amikor megismételte benne a bíróságok székhelyeit: valamennyi törvényhatóságban esküdtszéket működtetni személyi oldalról már eleve illuzórikus volt, ráadásul a sajtó vétségek száma nem is emelkedett túl magasra, és a bírói tanács tagjait ekként a kormány nevezhette ki. Mindez teljesen egybehangozott a bírói hatalom gyakorlásáról később megalkotott 1869. évi IV. tc. majdani 3. íjával, mely szerint az ítélő bírákat, az igazságügy-miniszter ellenjegyzése mellett, a király nevezte ki. Nem látjuk megalapozottnak Sarlós Béla megfogalmazott kifogásait, melyek szerint ez már eleve a sajtószabadság megrontása lett volna. 735 Az új rendelet az 1848. évin alapult, szövege is jelentős egyezőséget mutatott, azonban mutatis mutandis eltért néhány főbb vonásában: például elhagyta a vádesküdtszéket, megváltoztatta a szavazati arányokat (8-ról 7-re csökkentette a bűnösség megállapításához szükséges vótumokat), mellőzte a kötelező védelmet, de ettől még nem lett reakciós, a kormány önkényének teret engedő eszköz a sajtószabadság felett. 730 Máthé [2. jz.], 64-65. p. 731 MOL K27 X57. 3744. február 25. 7. p. és március 9. 5. p. 732 Miniszteri előterjesztés 1867. február 25-ről a sajtóügyben [...], MRT 1867. II. kiadás. Pest, 1871. 34-36. p., A m. k. bel- és igazságügyministernek 1867. márczius 17-én kelt 490/B.M. és 16/1.M.E. számok alatt kelt rendelete a sajtóviszonyok tárgyában [...]. MRT 1867. II kiadás. Pest, 1871. 39-41. p., A m. k. igazságügyminister 1867. évi május 4-én 174/eln. sz. a. kelt rendelete, az esküdtszékekek tárgyában [...]. MRT 1867. II. kiadás. Pest, 1871. 83-84. p., valamint Máthé [2. jz.], 66-67. p. 733 MOL K27 X 57 3744. április 25. 4. p. 734 A m. k. igazságügyministeriumnak 1867. május 17-én 307/eln. sz. a. kelt rendelete a sajtóvétségek felett ítélendő esküdtszékek felállítása iránt. MRT1867. II kiadás. Pest, 1871. 89-115. p., Révész [7. jz.], 38. p., Sarlós 1959 [5. jz.], 59-60. p., Sarlós 1968 [6. jz.], 195-196. p. 735 Sarlós 1968 [6. jz.], 195. p.
