Antal Tamás: Törvénykezési reformok Magyarországon 1890-1900. Ítélőtáblák, bírói jogviszony, esküdtszék - Dél-Alföldi évszázadok 23. (Szeged, 2006)

ELSŐ RÉSZ - V. FEJEZET: AZ 1891. ÉVI XVII. TC. ÚJ INTÉZMÉNYEI

A tervbe vett perjogi reformok azonban a járásbíróságok további megerősítését is indokolttá tették. Számítani lehetett ugyanis az ügyforgalom jelentékeny növekedésére, miközben a járásbíróságok már így is túlterheltek voltak.

673 Mindezekért a járásbíróságokra ezentúl nem csak egy, hanem szükség szerint több járásbírót is ki lehetett nevezni. Ennek egyik szervezeti oka abban nyugodott, hogy a járásbíróság vezetése túlságosan igénybe vette a járásbírót, s ezért is szükség volt belőlük többre. Ilyenkor a felügyelet és a vezetés a rangidősbet illette. A másik szervezeti ok abban nyugodott, hogy ekként az járásbíróságokra több tapasztalt egyesbírót lehetett rendszeresíteni, amely jól társult azzal a már említett rendelkezéssel, mely szerint a járásbíró is felruházható lett királyi táblai bírói ranggal és jelleggel.

674 6. § AZ ÖSSZEFÉRHETETLENSÉG ÉS AZ EGYÜTTALKALMAZÁST KIZÁRÓ VISZONYOK Törvényeink az 1869. évi IV. törvénycikk óta nem érintették az összeférhetetlenség kérdését, pedig szükség lett volna rá. Az idézett törvény részletesen felsorolta azon tisztségeket, amelyeket bírák nem tölthettek be. A 8. §-ának rendelkezései a) ponttól f)-ig nevesítették, hogy a bíró például nem lehetett országgyűlési képviselő, ügyvéd, ügyvivő, tanár, más állami alkalmazott, politikai folyóirat szerkesztője, tulajdonosa, stb. Nem lehetett politikai szervezet tagja (11. §), s bizonyos gazdasági összeférhetetlenségekről is rendelkezett a 12. §. Azonban a bírósági hivatalnokokról sem ez, sem későbbi törvényeink nem szóltak. Ezért most az 1891. évi XVII. tc. az ismertetett rendelkezések hatályát a bírósági hivatalnokokra is kiterjesztette. Az 1869. évi IV. tc. szerint a bíró még egyetemen sem oktathatott. Azonban a gyakorlat ezt a rendelkezést joggal kifogásolta, s végül 1891-ben ki is vették a tilalmi listáról az egyetemi magántanárként való tevékenykedést.

675 Az 1869. évi törvénynek nagy hiányosságául számították fel az együttalkalmazást kizáró rokonsági és sógorsági viszonyok meg nem határozását. A novella ezt messzemenőkig pótolta, amikor is a IV. fejezetben megvonta azon határokat, amelyeknél az együttalkalmazás kizárt volt. így ugyanazon bíróságnál sem ítélőbírói, sem bírósági hivatalnoki állásra nem voltak alkalmazhatók: 1. a fel- vagy lemenő ágban rokonok és sógorok; 2. az oldalrokonok unokatestvérig bezárólag; 3. azok, akik örökbefogadó szülői és örökbefogadott gyermeki viszonyban álltak; 4. az ítélőbíró vagy bírósági hivatalnok nejének fitestvére, vagy nőtestvérének férje (41. §). Az említett viszonyok bármelyike az ugyanazon ügyészségnél való alkalmazást is kizárta. Hasonlóan nem voltak alkalmazhatók valamely bíróságnál ítélőbírói, másfelől ugyanazon bíróság székhelyén működő királyi ügyészségnél ügyészi állásra azok, akik között a 41. §. 1-4. 673 XY: Egy pár észrevétel a bírói reform-tervezetre. JK 1891. március 13. (11. szám) 82-83. p. 574 KHI87-92. XXVI. (1891) 995. szám. 38. p., Juhász Andor. A bírói és ügyészi szervezetről. A Jog. 1890. december 14. (50. szám) 428. p., X. Y. Z.: A bírói szervezet módosítása kérdéséhez. A Jog. 1891. március 8. (10. szám) 73-74. p., Egy táblabíró: Néhány szó a bírói kar helyzetéről. II. ÜL 1899. szeptember. 2. (35. szám) 1-2. p. 675 KHI87-92. XXVI. (1891) 995. szám. 40. p.