Antal Tamás: Törvénykezési reformok Magyarországon 1890-1900. Ítélőtáblák, bírói jogviszony, esküdtszék - Dél-Alföldi évszázadok 23. (Szeged, 2006)
ELSŐ RÉSZ - V. FEJEZET: AZ 1891. ÉVI XVII. TC. ÚJ INTÉZMÉNYEI
legyen. A határozat ellen — kivéve, ha azt a Kúrái vagy maga az igazságügy-miniszter hozta — egyfokú felfolyamodásnak volt helye a felettes felügyeleti szervhez (13-15. §) 647 Kérdésként merült fel ugyanakkor, hogy mi törtéjen abban az esetben, ha a mulasztást nem egy bíró, hanem a társas bíróság (egy bírói tanács) követte el. Farkas Lajos szerint ekkor per analógiám a rendbírságolás az egész tanácsra kellett vonatkozzon. 648 Minden esetre a királyi táblai elnökök hamar éltek jogaik gyakorlásával: néhány hónap múlva már azt olvashattuk az Ügyvédek Lapjában, hogy „a legnagyobb eréllyel vizsgálják a felügyeletük alá tartozó bíróságokat és többnyire személyesen és nem kiküldöttek által akarnak megismerkedni a kerületükben lévő bíróságoknak ügykezelésével." Érdekesség, hogy a felügyeleti vizsgálat után vidéken több helyütt bankettet tartottak a bírák részére, amelyet a közvélemény élénken kifogásolt: „éppenséggel nem tartjuk a dekórummal összeférhetőnek, hogy ugyanaz az elnök az általa megvizsgált bírákkal fraternizáljon és inter pocula folytasson eszmecserét, mert megtörténhetik, hogy egy hét vagy egy hónap múlva dorgatoriumban kell részesítenie ugyanazt a bírót vagy jegyzőt, kivel a bankét alkalmával oly jól elmulatozott." 649 2. § A GYAKORLATI BÍRÓI VIZSGÁLAT A gyakorlati bírói vizsga 1891 előtt az ügyvédi szakvizsgához képest alárendelt helyzetben volt. Bármilyen nehezen is képzelhető ma már, de a bírói állás elnyeréséhez teljesítendő feltételek az ügyvédi képesítési kellékeknél lényegesen könnyebbek voltak, ezáltal előfordulhatott, hogy az ügyvédeknél alacsonyabb szakmai nívóval bíró személyből végül bíró lett. Ráadásul az ügyvédi vizsga képesített bírói tisztség betöltésére is, azonban fordítva nem volt így. Ezt az anomáliát szándékozott a törvény korrigálni. A legcélszerűbb lett volna az egységes gyakorlati vizsga bevezetése, azonban ezt az adott pillanatban még nem találták megoldhatónak. 650 Ideiglenes megoldásként 647 KHI87-92. XXVI. (1891) 995. szám. 31-33. p., Pécs Imre: A bírói és ügyészi szervezet módosításáról szóló törvényjavaslathoz. Rendbírság, bírói vizsga, joggyakornoki képesítés. A Jog. 1891. április 12. (15. szám) 113. p. 648 Farkas Lajos: A bírói és ügyészi szervezet reformja. JK 1891. március 13. (11. szám) 85. p. 649 Felügyeleti jog gyakorlása és — bankét, in: ÜL. 1891. november 21. (47. szám) 1. p. és Még egyszer a felügyeleti jog gyakorlása és — bankét. ÜL 1891. november 28. (48. szám) 2. p.; Puky Gyula körrendelete. JSZ 1891. július 2. (V/l. szám) 28-30. p. 650 Doleschall Alfréd: A gyakorlati bírói vizsga kérdéséhez. JK 1891. március 6. (10. szám) 79-80. p., A gyakorlati bírói vizsga. ŰL 1891. november 14. (46. szám) 1-2. p. E cikkben ezt is írták: „Az egyetemi professorokat a bizottságból kihagyatni kérjük, mert rendkívül sokat theoriáznak s a gyakorlattal nem törődnek, pedig ott megfordítva kell lenni."; Rátvay [566. jz.], 229-230. p., GlückLipót: Ügyvédi vizsga mint bírói képesítési kellék. A Jog. 1890. október 5. (40. szám.). 346-347. p., Scheibner Kálmán: Az ügyvédi vizsga, mint bírói képesítési kellék. A Jog. 1890. október 26. (43. szám) 369-371. p., Wlassics Gyula: A gyakorlati bírói vizsga és a bírói szervezeti törvényjavaslat. A Jog. 1890. december 21. (51. szám) 435436. p., Imling Konrád: A bírák gyakorlati kiképzése. A Jog. 1890. december 21. (51. szám) 437-438. p., Rátvay Gyula: Az ügyvédi vizsga, mint bírói képesítési kellék. A Jog. 1891. január 18. (3. szám) 20-21. p., Molnár J.: A gyakorlati bírói vizsga és a bírói szervezeti törvényjavaslatról. A Jog. 1891. február 1. (5. szám). 33-34. p., Az ügyvédi vizsgálat. MI 1890. 33. kötet. Budapest, 1890. 433-435. p., Vécsey Tamás:
