Antal Tamás: Törvénykezési reformok Magyarországon 1890-1900. Ítélőtáblák, bírói jogviszony, esküdtszék - Dél-Alföldi évszázadok 23. (Szeged, 2006)
ELSŐ RÉSZ - IV. FEJEZET: A BÍRÓI SZOLGÁLATI JOGVISZONY REFORMJA: AZ 1891. ÉVI XVII. TC. MEGALKOTÁSA
Az ítélőtáblai bírák kvalifikációját tartalmazó 22. §-hoz Polónyi szólt hozzá, mondván, hogy a 10 évi tevékenység szerinte nem elég, sőt ad absurdum még megtévesztő is lehet. Gondoljuk el, hogy valaki tíz évig fogalmazóskodik, s e szerint már lehet ítélőtáblai bíró. A minisztériumnál pedig az átjövetel legyen ranghoz kötve. Szilágyi válaszul elmondta, hogy a javaslat csak minimum időt határoz meg, a minisztériumi átjárhatóság pedig szükséges az ottani szakképzettség miatt. 620 A 22-26. szakaszok nem okoztak problémát, a rangfokozati változásról szóló 27. § viszont igen. Polónyi azt javasolta, hogy ne csak a törvényszékek elnökeit, hanem a budapesti törvényszék alelnökét is léptessék elő kúriai bíróvá, hiszen ő vezeti az egész büntető ügyszakot a fővárosban. Szilágyi válaszában előrevetítette, hogy nem véletlenül hagyták ki az említett alelnököt, hanem azért, mert az a bíróság nemsokára önállósulni fog. Polónyi fellépett a miniszter válaszával szemben, mivel csupán Szilágyi Dezső ígéreteire tekintettel nem lehet egy törvényszöveget elfogadni, mert ehhez „ismernünk kell a minister úr tíz-húsz évre szóló intentióit és hinnünk kell, hogy a minister úr húsz esztendő múlva is minister lesz, amiben én hinni nem akarok." Horánszky Nándor (Mérsékelt Ellenzék) támogatásáról biztosította Polónyit, Teleszky István (Szabadelvű Párt) viszont inkább Szilágyit támogatta. Végül a kormánytöbbség elutasította a módosítást. 621 Ujabb felszólaló a 33. §-ig nem volt. Ekkor ismét Polónyi emelkedett szólásra, s a vizsgáló bírói intézménnyel kapcsolatban indítványozta, hogy tegyenek különbséget fővárosi és vidéki vizsgáló között, s az előbbit részesítsék 100 ft-tal magasabb fizetésben. Csatár Zsigmond azonban ellenezte a megkülönböztetést. Szilágyi is módosítást terjesztett elő. Ebben szó esett a vizsgáló bíró helyettesítéséről, a megbízatás ismételhetőségéről és arról, hogy a vizsgálat egészét csak bíró végezheti, a jegyző csak egyes részcselekményekben jogosult eljárni. A Ház a módosításokat az igazságügyi bizottság elé utalta. 622 A 34. §-nál — amely a járásbírák számának emeléséről rendelkezett — Polónyi kérdezte: ki minősül majd a bíróság vezetőjének. A felelet szerint az vezetett, aki magasabb rangban állt, a rangidősbség csak az azonos rangúaknái volt lehetséges. Utána akadálytalanul haladtak előre a 41. §-ig. A kizáró okok közül Polónyi a sógorságra kérdezett rá; tudni akarta, miért különbözik az itteni szabályozás az 1871. évi IX. tc. 1. §-ában foglaltaktól. A miniszter a sógorság pontos beillesztését azzal magyarázta, hogy 1871-ben ízeket határoztak meg, azonban annak számítása a kánonjog és a római jog szerint eltérő. A szöveget természetesen elfogadták, mint ahogyan az 54. §-ig mindahányat. A vegyes rendelkezéseket tartalmazó VII. fejezet címénél Polónyi szaván fogta Szilágyi Dezsőt, és újból előhozakodott a tőzsdebiztosokra vonatkozó elgondolásával. Némileg felbátorodhatott, mivel ezúttal nem utasították el azonnal az indítványát, ha620 KHN87-92. XXIII. (1891) 111-112. p., MOL K2 7138/1891. számú irat (5034. ügyszám)., Szokolay István: A bírósági szervezet kérdéséhez. A Jog. 1891. április 5. (14. szám) 105-106. p. 621 KHN87-92. XXIII. (1891) 113-116. p., MOL K2 7138/1891. számú irat (5035. ügyszám). A budapesti büntető törvényszék 1895-ben vált ki a budapesti törvényszékből. Erről ír: Stipta, 1998. [21. jz.], 130. p. 622 KHN87-92. XXIII. (1891) 116-118. p„ MOL K2 7138/1891. számú irat (5037. ügyszám).
