Antal Tamás: Törvénykezési reformok Magyarországon 1890-1900. Ítélőtáblák, bírói jogviszony, esküdtszék - Dél-Alföldi évszázadok 23. (Szeged, 2006)

BEVEZETÉS

1889. május 29-én tartotta meg programbeszédét a képviselőházban. A benne elhangzott reformterveket három kategóriába oszthatjuk. Az elsőbe olyan átmeneti intézkedések tartoztak, melyek célja megszabadítani a törvénykezés gépezetét a „létező bajok legkínosabbjaitól". Ezen az Igazságügyi Minisztérium dualizálását értette: egy második államtitkár kinevezését, mely lehetővé teszi, hogy Teleszky István egy szaktanáccsal kifejezetten a kodifikációért lehessen felelős, s így helyreálljon a minisztérium akcióképessége. Tervezte továbbá harminc kisegítő táblai bíró berendelését a budapesti ítélőtáblához az ott felhalmozódott ügyhátralék apasztása érdekében. Az országos első fokú ítélkezés megkönnyítésére tíz új bírói állást helyezett kilátásba. Sürgős feladatának tekintette a börtönviszonyok mielőbbi rendezését és korszerűsítését is.

30 A program második pillérét az új alkotások, az egymással összefüggő reformok elindítása és végrehajtása jelentette. A liberális állami és jogi felfogás jegyében revideálni kívánta a polgári törvénykönyv és az öröklési jogi törvény tervezetét, valamint a már meglévő büntető törvénykönyv revízióját sürgette. Egyik fő feladatának tekintette a magyar eljárásjogokba a szóbeliség és a közvetlenség mielőbbi beemelését: előbb a Bűnvádi perrendtartás, majd a modern Polgári perrendtartás megalkotását. Az igazságszolgáltatás „popularizálása" jegyében a kisebb tárgyi súlyú büntetendő cselekményeknél az intő eljárást és az okiratos pert kívánta meghonosítani, és velük együtt a bagatell eljárást átalakítani, hatékonyabbá tenni. Az eljárási reformokat azonban nem tartotta elválaszthatónak a szervezeti módosításoktól: a járásbírósági ügyek fellebbvitelének reformját, az ítélőtáblák decentralizációját, a bíróságok számának törvényi megállapítását, a sajtóeljárás kiigazítását, valamint a bírói jogviszony és kvalifikáció korszerű meghatározását tervezte. A harmadik pillért a törvényhozás és az igazságügyi politika terrénuma jelentette: a képviselői mandátumok verifikációjának szabályozását és az esküdtszékek büntető ítélkezésbe való beemelésének gondolatát vetette fel mondván: az utóbbi nélkül az igazságügyi reformok befejezettnek nem tekinthetők. Érdekes megemlíteni a később elfogadott törvények szempontjából, hogy a bírósági fegyelmi rendszerről, az ügyvédi rendtartás reformjáról, a bírói és közigazgatási dotta: 1908. október 18-án. MJÉ 289. Budapest, 1908. 3-8. p., Stiller Mór. Szilágyi Dezső miniszterségének első évfordulójára. A Jog. 1890. április 20. (16. szám) 151-152. p., Blasko Lajos: Igazságügyminiszterünk és a magánjogi kodifikáció. A Jog. 1890. július 6. (27. szám) 241-242. p., Révai Lajos: Szilágyi Dezső t- A Jog. 1901. augusztus 4. (31. szám) 225-226. p., Doleschall Alfréd: Szilágyi Dezső. ÜL 1901. augusztus 3. (31. szám) 1. p., Kron Ferenc: Szilágyi-serleg. ÜL 1901. augusztus 17. (33. szám) 1. p., Nagy Dezső: Szilágyi Dezső. (Apró jellemvonások a jogászról) Tárca. I. ÜL 1901. október 12. (41. szám) 2-3. p., II. ÜL 1901. november 23. (47. szám) 2-4. p., Sugár K. Márton: Elmélkedések Szilágyi Dezső agyvelejének szemlélésénél. ÜL 1902. január 18. (3. szám) 2-6. p., Márkus Dezső: Igazságügyi reform. JSZ 1891. július 23. (V/4, szám) 81-83. p., Márkus Dezső: Igazságügyi állapotaink. JSZ 1891. szeptember 3. (V/10, szám) 233-237. p., Halász Imre: Szilágyi Dezső 1840-1901. VÚ 1901. augusztus 4. (31. szám) 493-494. p., Szilágyi Dezsőről. VÚ 1901. augusztus 4. (31. szám) 501-504. p., Szemere Attila: Emlékezés Szilágyi Dezsőre. VÚ 1901. augusztus 11. (32. szám) 509-511. p., Mikszáth Kálmán: Szilágyi Dezső. VÚ 1901. augusztus 11. (32. szám) 511. p. 30 Kenedi Géza: Szilágyi és reformjai. JK 1889. június 7. (23. szám) 181. p., Vő. Magyar kormányprogramok 1867-2002. I. kötet. Szerk.: Kiss Péter. Budapest, 2004. 183-202. p., Mérei Gyula: Magyar politikai pártprogramok (1867-1914). Budapest, 1934. 28-29. p., Magyarországi pártprogramok 18671919. Szerk.: Mérei Gyula, Pölöskei Ferenc. Budapest, 2003. 124., 127. p., Kozári Mónika: Tisza Kálmán és kormányzati rendszere. Budapest, (é. n.) [2003]. 507-509. p.