Antal Tamás: Törvénykezési reformok Magyarországon 1890-1900. Ítélőtáblák, bírói jogviszony, esküdtszék - Dél-Alföldi évszázadok 23. (Szeged, 2006)

ELSŐ RÉSZ - III. FEJEZET: AZ ÚJONNAN SZERVEZETT VIDÉKI ÍTÉLŐTÁBLÁK FELÁLLÍTÁSA

vényszéki elnök, a pozsonyi királyi ügyész, a pozsonyi államépítészeti hivatal egyik tagja és egy műépítész voltak. A város részéről Durvay Antal és Eremit Lajos törvényhatósági bizottsági tagokat választották a bizottságba.

455 Ami az országházat illette: a helyreállítási és tatarozási munkálatok 13 ezer forintba kerültek. A bebútorozás és a felszerelés újabb tízezer forintra rúgott. Anyagilag is sokat nyerhetett a város: részint mert a kivitelezést pozsonyi vállalkozók végezték, részint mert harmincegy új tisztviselővel gyarapodott a város a tábla által, kik jövedelmüket majd helyben költik el, s ez évi 65.050 ft-ot jelentett az előzetes számítások szerint. A tábla célját egyébként kettős értelemben jelölték meg: hivatott volt igazságot szolgáltatni és diadalra segíteni a magyar nyelvet és a magyar állameszmét. Érdekes egybeesésként emlékeztettek: éppen ötven éve nyíltak meg a váltótörvényszékek Magyarországon. Ennek apropójából és találó analógiával május 5-én — az ítélőtábla megnyitásának napján — címlapon idézték az egykori pesti váltótörvényszék első elnökének, Almásy Móricnak félévszázaddal azelőtt, 1841. január 12-én elmondott beszédét.

456 1891. május 5-én az ünnepélyes hangulat egész Pozsony városát belengte. Fél tízkor a Veni Sancte nyitotta meg az eseménysort a székesegyházban, melyet Rimely Károly apátkanonok és plébános tartott fényes segédlettel. A díszvendégek között voltak a polgári hatóságok fejei, a klérus képviselői, a jogakadémia tanárai, a törvényszék, a járásbíróság és az ügyészség, valamint a postaigazgatóság, s a pénzügyigazgatóság vezetői, úgyszintén a kereskedelmi és iparkamara képviselői. A mise végeztével a meghívottak a királyi tábla nagy üléstermébe vonultak, ahol 10 óra után kezdődött a nyilvános teljes ülés. Lehoczky Kálmán miniszteri biztosi minőségben felolvasta királyi tábla felavatására vonatkozó igazságügy-miniszteri rendeletet, majd a jegyzőkönyv vezetésével Lábán Lajos elnöki titkárt bízta meg. Az elnöki kinevező okirat felolvasása után a hivatalos eskük következtek: előbb az elnöké, majd a tanácselnöké és sorra a bíráké. Ennek végeztével Lehoczky nagy hatású beszédet mondott. Ebben a decentralizáció adminisztratív és igazságszolgáltatási okait említette, majd kitért a felügyeleti jog hatékonyabb gyakorlására, az első fokú bíróságok működésének ellenőrzésére, a jogkereső közönséggel való folytonos és közvetlen érintkezés fenntartására, mert „korunkban az országok felvirágzásának egyik főtényezője a hitel, a hitelnek alapja a jó és gyors igazságszolgáltatás, ez pedig feltételezi, hogy a közönség bírái iránt tisztelettel és feltétlen bizalommal viseltessék". Azzal folytatta, hogy csak kisebb területű (illetékességű) és csekélyebb létszámmal dolgozó tábláknak lehet eredményes a munkája; ezek tagjai ismerhetik meg alaposan egymást és az alsóbb fokú bíróságok bíráit, szakembereit, azok tehetségét is. „Feladatunk minden erőnkből oda törekedni — zárta szózatát —, hogy kerületünkben a jogtudomány mai fejlődésének megfelelő jó és egyszersmind gyors igazságszolgáltatást létesítsünk és tartsunk fenn, ez által a már Európa szerte jobbára behozott szóbeliségnek a talajt előkészítsük, és ezen úgy a közügy, NYH 1891. május 3. (101. szám) 3. p., május 5. (102. szám) 2. p. NYH 1891. május 5. (102. szám) 1-2., 3. p.