Antal Tamás: Törvénykezési reformok Magyarországon 1890-1900. Ítélőtáblák, bírói jogviszony, esküdtszék - Dél-Alföldi évszázadok 23. (Szeged, 2006)

ELSŐ RÉSZ - III. FEJEZET: AZ ÚJONNAN SZERVEZETT VIDÉKI ÍTÉLŐTÁBLÁK FELÁLLÍTÁSA

gyűlésen számolt be a polgármester. Az értekezlet javasolta, hogy a város — hivatkozva történelmi múltjára és társadalmára — intézzen külön küldöttségileg átnyújtandó feliratot az igazságügy-miniszterhez, amelyben kijelenti: siker esetén „anyagi áldozatot is kész hozni". Az indítványt a közgyűlés el is fogadta, s a fővárosba menesztendő küldöttség tagjaiul Richter Ede, Mihályi T. E. (a neve pontosabban nem ismert) és Ekmayer Ágost tagokat jelölték ki. A költségek viselését ellenzők közül dr. Bugel kelt ki hevesen mondván: „ideje volna, hogy a kormány is tegyen már valamit városunk érdekében". Molecz Dani ezzel szemben rámutatott: a tábláért más városok is versengenek, amelyek mind tetemes pénzáldozatokra készek. Neiszidler Károly kiemelte, hogy Szilágyi Dezső mint a város képviselője bizonyára védeni fogja érdekeiket. De dr. Bugel hajthatatlan volt, s addig szónokolt, míg a közgyűlés végül a küldöttséget tagjainak saját költségén menesztette Budapestre.

431 Érdemes e ponton felhívni a figyelmet arra, hogy a többi pályázó várossal szemben Pozsony ekkor még nem határozta meg pontosan az anyagi hozzájárulásának összegét. Az előzőekben ismertetettekhez képest némi módosulással a Zichy József, Neiszidler Károly, Dröxler Gusztáv, Molecz Dani, Richter Ede és Mihályi nevű tagokból állott küldöttség február 12-én tisztelgett az igazságügy-miniszternél. Szilágyi diplomatikusan elmondta, hogy az ő pozsonyi mandátuma az ügy megoldásában inkább teher, mint előny, s ha a kötelezettségei összeütközésbe kerülnek, akkor a miniszteri kötelességeit részesíti előnyben. Ezután azonban békésen tárgyalni kezdtek, s meg is egyeztek arról, hogy Pozsonyban lesz ítélőtábla, még pedig az egykori országházban elhelyezve. A polgármester vállalta, hogy ebben az esetben kiköltöztet onnan minden intézményt: a reáliskolát, a királyi törvényszéket, a járásbíróságot és az ügyészséget is. Csáky Albin minisztert is meglátogatták, aki hozzájárult az oktatási intézmény helyének megváltoztatásához. Arról is döntésre jutottak, hogy a járásbíróságot a Todesco-házban működtetik tovább.

432 A teljes háttérhez az is hozzátartozik, hogy Pozsonynak még egy figyelmen kívül nem hagyható támogatója volt: nevezetesen Vajkay Károly, a fővárosi ítélőtábla akkori elnöke, aki a Pozsony vármegyei Szereden született, s az elnöki feladatokat 1886. december 15. óta látta el Budapesten.

433 Az Igazságügyi Minisztériumból Liszkay Jenő tanácsos érkezett hamarosan a városba a végső megállapodás érdekében. Addigra Pozsony mérnöki hivatala is elkészült az országház átalakításának terveivel, s megalkották a törvényszék újonnan emelendő palotájának tervrajzait is. Mindez 60-70 ezer forintos terhet eredményezett az előzetes számítások szerint. A másik örvendetes hír az volt, hogy 1890 novemberére — a decentralizáció megkezdésének vélt időpontjára — megvalósul a Pozsonyból kiinduló dunántúli vasút is. A miniszteri tanácsos kedvező benyomásokkal hagyhatta el február 22-én a várost: az országházat természetesen megfelelőnek találta, s a törvényszék mikénti elhelyezése ellen sem emelt kifogást. De a saját szakembereivel is át kívánta nézetni az új törvényszéki székházat, amelyet a kismegyeházában és a szomszédos telPL 1890. február 4. (23. szám) 1. p. PL 1890. február 13. (30. szám) 2. p. PL 1890. február 19. (34. szám) 3. p.