Antal Tamás: Törvénykezési reformok Magyarországon 1890-1900. Ítélőtáblák, bírói jogviszony, esküdtszék - Dél-Alföldi évszázadok 23. (Szeged, 2006)
ELSŐ RÉSZ - III. FEJEZET: AZ ÚJONNAN SZERVEZETT VIDÉKI ÍTÉLŐTÁBLÁK FELÁLLÍTÁSA
guknak. 383 Mindez mégis „kapóra jött" Nagyváradnak, mert egy idő után már nem ragaszkodtak annyira az aradi törvényszék területéhez, s inkább elengedéséért cserébe a Szilágyságot kérték. Ebben néhányan Zilahiról támogatták is, mivel szerintük Szilágy vármegye kereskedelmi kapcsolatai Nagyvárad és Gyula felé gravitáltak. Igaz, el kellett ismerniük: közvetlen vasúti összeköttetés viszont nem volt — még nem: de Margitta és Szilágy-Somlyó között csupán 47 km a távolság! Ezt a véleményt osztotta maga Hegyesi Márton is. 384 Egyébként Nagyváraddal kapcsolatban az igazi ellenállást a szélsőbaloldali Függetlenségi és 48-as Párt fejtette ki a képviselőházban, amely valójában inkább irányult Tisza Kálmán miniszterelnökségének emléke, mint a bihari város ellen. Végül is az országgyűlési képviselőházi vita zárultával megnyugvással tudósíthatott a Szabadság: „Van királyi táblánk! Beláthatja mind Debrecen, mind Arad, melyek erős riválisaink voltak, hogy egy 33 ezer lelket számláló, rohamosan fejlődő város, alig 6-7 ezer holdnyi határral, melynek fele már filokszéra által elpusztított szőlőhegy, idegen-forgalom nélkül előbb-utóbb tengődésre jutna, beláthatja bárki, hogy Nagyvárad földirati fekvésénél fogva a magyar állameszme érdekében el nem hanyagolható pont." Helyeselte a vezércikk írója a város magatartását: azt, hogy nem bocsátkozott licitációkba, hanem férfiasan viselte magát: „A nemes szegénység is valami. Ki merné tagadni?" 385 Az aradiak kedvére teendő pedig új vasúti járatot indítanak — jelentette be rögtön Baross Gábor közlekedési és kereskedelemügyi miniszter (a vonatok ténylegesen csak 1891. június l-jétől közlekedtek). 386 2. Az ítélőtábla körüli izgalmak ezzel befejeződtek, a szervezkedések újabb lendülettel a következő év januárjában folytatódtak. Ekkor már a személyi kérdések érdekelték élénken a közvéleményt. Már 1891 januárjának végén tudni lehetett, hogy az elnök mellett tizenkét bírót neveznek ki Nagyváradra, közöttük egy helybeli ügyvédet is, „aki most is tekintélyes állást foglal el és képzettsége folytán méltó ez állásra". E személy pedig Ritoók Zsigmond volt. Hamarosan kiderült az elnök neve is: Zádor Gyula igazságügyi miniszteri tanácsos kerül a tábla élére, akit egyúttal a szervezkedés irányítására királyi biztossá neveztek ki. 387 A leendő elnök meg is tekintette a készülő székhelyet, s megfelelőnek találta az elvégzett munkálatokat. Áprilisban kinevezték segédhivatali igazgatóvá Borza Béla békés-gyulai királyi törvényszéki irodaigazgatót, valamint írnokká Klein Zsigmond igazságügyi minisztériumi és Sarkady Imre budapesti ítélőtáblai díjnokokat. A tanácsjegyzői szolgálatra Bary József gyöngyösi, Gyalókay Sándor kovásznai és dr. Dániel Lajos aradi királyi albírákat rendelték be. A várakozásnak megfelelően Ritoók Zsigmond tanácselnök lett. El383 SZb 1890. április 24. (95. szám) 2. p., április 25. (96. szám) 1-2. p., áprlis 29. (99. szám) 2. p., április 30. (100. szám) 1. p., lásd még: Antal Tamás: Egyiknek sikerült, másiknak nem. A királyi ítélőtáblák újjászervezéséről (1890-1891). in: Szeged. Szerk.: Tandi Lajos. 2003. január. 12. p. és e fejezet 10. íját. 384 SZb 1890. május 4. (104. szám) 1-2. p. 385 SZb 1890. május 7. (106. szám) 1. p., Nv 1890. május 7. (105. szám) 1. p., május 9. (107. szám) 1-2. p. 386 SZb 1891. május 14. (110. szám) 2. p. 387 SZb 1891. január 22. (18. szám) 2. p., január 25. (21. szám) 2. p., február 13. (36. szám) 2. p., március 13. (60. szám) 3. p.
