Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun autonómia - Dél-Alföldi évszázadok 22. (Szeged,2005)
FÖLDTULAJDON
megelőzve, 1807-től vezették az örökvallási jegyzőkönyvet. A kötetből kigyűjtöttem az 1809. évi föld adásvételeket. 311 1809-ben megkötött földtulajdon átruházások Kunszentmiklóson Összes akcióból A föld megnevezése szerint Örök adásvétel Örökre váltható zálog Zálog Belső határbeli lécföld Kerekegyházi szántó Orgoványi szántó Szőlő Szérű Szálláskert 30 1 1 8 7 1 12 2 2 Mindösszesen Mindösszesen 32 32 Összesen 16 szántóföld eladás történt, ebből hét esetben a kihirdetési idő letelte előtt tiltakozást jelentettek be az eladás ellen. A tiltakozó mind a hét esetben élhetett vételi előjogával és megvásárolhatta a földet. A protestálások jelzik, milyen kiélezett harc folyt a redemptus jogot hordozó szántóföldért. Közülük kettőt emeltem ki. Erdéli Mihály Erdéli Györgynek, bátyjának akarta eladni kerekegyházi ötforintos porcióját ötven forintért. Az eladásnak ellentmondott a többi testvére, ezért a földet a négy testvér nevére írták át. Özvegy Szombatiné Almási Sára egy léc szántóját hétszáz forintért alkudta meg Szappanos István redemptus, de két vérrokon Szombati Gergely és Pálinkás János is kérte a földet, ezért a tanács a rokonoknak ítélte. Az elővételi jog a kaszálóra is vonatkozott. Özvegy Rúzsa Jánosné Kis Sára férjéről maradott szálláskertjét a szomszédja, Mingi János szerette volna megvásárolni. A vételnek a felesége nevében — aki vérszerinti rokona volt az eladónak — Kecskés István ellentmondott. A tanács Kecskésnek ítélte a földet. A továbbiakban összevetettem az 1809-es örökvallási jegyzőkönyvet az 1814. évi dedukciós földkönyvvel. Meglepődve tapasztaltam, hogy a földkönyvben az új tulajdonos nevénél csupán tíz akciót jegyeztek be az 1809. évben történt harminc, öröknek nevezett eladásból. Mind a tíz alkalommal kivétel nélkül tőkeföld cserélt gazdát. A szőlőt nem jegyezték be a redempciós földkönyvbe, hogy miért arra a szőlőföldek elemzésénél visszatérünk. A szérű és a kaszáló sem szerepelt a földkönyvben mert nem tekintették tőkeföldnek, négyen pedig nyilván meggondolták magukat. Az eladók nagyon aprólékosan körülírták, hogy az adásvétel melyik parcellára vonatkozik. Az azonosítást a művelési mód és a szomszédok megnevezése tette lehetővé, a helyrajzi számot csak később a kataszteri felmérések idején vezették be. Az áruba bocsájtott földbirtok nagyságát legtöbbször a redempciókori mérték vagy érték szerint határozták meg. A különböző birtokvitákból és földmérésekből tudjuk, hogy olykor tizenholdas nagyságrendi eltérések voltak a bejegyzett és ténylegesen használt föld területe között. A redempcio idején és a későbbi osztásoknál a föld minősége szerint ráadást adhattak. Gyakoriak voltak az önkényes foglalások is, különösen a szabad földdel, a közlegelővel határos birtokok esetében. BKML Kunszentmiklós lt. V. 301. j. 1/1807-1809. 35-78.
