Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun autonómia - Dél-Alföldi évszázadok 22. (Szeged,2005)
FÖLDTULAJDON
Az apró parcellák forgalmazása az eredeti földkiosztásból is következett, hiszen Halason az első földkiosztásnál a tőkeföldparcellák 85,52%-a nem érte el a 30 katasztrális holdat. A legtöbb eladó csekély földet váltott birtokos volt, s mivel a föld öröklés útján is osztódott, eladásra csakis kisméretű parcellák kerülhettek. A nagy felvásárlók birtokainak tényleges növekedését nem az akciók száma, hanem a megszerzett terület nagysága, s az ezzel elért birtoknövekedés aránya mutatja. A legnagyobb határú kiskunsági település, Halas 110.000 kh-as határának nagy része szántóföldi művelésre alkalmatlan, részben legelőnek is gyenge sivány homok volt. Népessége növekedett, s mivel szántónak alkalmas részeket már nem tudtak művelésbe vonni, az irredemptusok számára egyre nehezebb lett a földszerzés. Hiába tudta volna az irredemptus megfizetni a föld árát, az elővételi jogot kihasználva az eladó kis parcellákat redemptusok vásárolták fel. Az 1791-93-as tagosítási földkönyben nyolc irredemptus földvásárlásának van nyoma. A vett földet annak a redemptusnak a tulajdoni lapjára jegyezték be, aki a földet eladta. Pl. Kecskeméti Kis János 50 Ft-os redempciójából kaszálót adott el, amiről azt olvashatjuk „Barna Györgynek itt osztódik ki az általa megvett Tőke Kaszálója, minthogy magának redemptioja nintsen." 302 Csapó Molnár Mihály irredemptus Kiséri Miklós 30 forintos redempciójából minden földet megvásárolt, ezért őt egyszerűen bejegyzik a N 2 61-es lapra Kiséri Miklós neve alá azzal a megjegyzéssel, „nem lévén redemptioja [Csapó Molnár Mihály irredemptusnak] mind itt a tőkén adatott ki, s ezen sorban itt is birja." 303 A többi irredemptus földvásárlására hasonló megjegyzések utalnak. Sajnos a vásárlás éve a földkönyvből nem állapítható meg. A szabadforgalmú vásárlások mellett a halasi irredemptusok 1780-ban több eredménytelen kísérletet tettek arra, hogy a várostól szerezzenek földet. Miután a „városnak földje nincs" hangzott az elutasítás, földet nem kaphatnak. 304 Húsz kérelmező irredemptus a főkapitányhoz fordult, hogy legalább „a szabad föld sovány résziből" ahol az árendások juhai legeltek válthassonak, de a főkapitány azzal az indoklással, hogy a birkatartás pártolandó, elutasította a földre vágyakozó irredemptusokat. 305 Próbálkozások később is történtek. 1793-ban Sajtos Gergely és Takács János irredemptusok arra hivatkozva, hogy ők, mint régi lakosok kérelmezték, „nékik fizetésért szántó és kaszáló földek adattassanak, s Redemptusokká tétessenek". A kérést elutasították, mert az instansoknak lehetőségük lett volna földváltásra, most már minden földet elosztottak, a legelő sem szűkíthető, s „a régi Redemptusok praejudiciumára esne a Redemptusokat szaprítani". 306 A tanács nem csak az elővételi jogok betartását ellenőrizte, az árakkal való manipulálást is szigorúan tiltotta. 1793-ban 15 pálcaütésre ítélte Borbás Jánost, aki bodoglári földjét a bejelentett 80 forintos ár helyett valójában 60 forintért adta el Czifra Imrének. Czifra irredemptus volt. 307 302 BKML Kh. lt. Liber Fundi 1791-93. N- 149. 303 Uo. N y 61. 304 BKML Kh. lt. Prot. Pol. X. 235/1780. 305 BKML Kh. lt. F 51 N 7/1780. 306 BKML Kh. lt. Prot. Pol. XIII. 38/1793. 307 BKML Kh. lt. Prot. Pol. XIII. 87/1793. jún. 11.
