Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun autonómia - Dél-Alföldi évszázadok 22. (Szeged,2005)

A JÁSZKUN AUTONÓMIA VISSZAVÁLTÁSA

A földtulajdon alapján kialakult társadalmi rétegződés jelentősége mellett a vallá­si, nemzetiségi, műveltségbeli, foglalkozás szerinti rétegződés a jászkun társadalom­ban mindvégig másodlagos szerepet kapott. A Jászkun Kerület iparűzőinek többsége az irredemptusok közé tartozott. A re­demptusok köréből a kevésföldűek az év bizonyos szakaszában iparűzéssel is foglal­koztak, a módosabbak közül kerültek ki a malomtulajdonos molnárok, a segéddel vagy több segéddel dolgozó szűcsök. Található kézműves mesterséggel foglalkozó a neme­sek között és a zsellérek között is. Az 1828-as országos összeírásban, a Jász Kerületben 965, a Nagykun Kerületben 783, a Kiskun Kerületben 978 iparűzőt tüntettek fel. 215 A Jászkun Kerület teljes népes­ségéből csupán 4,39%-nak a megélhetését biztosította, részben vagy egészen, kézmű­vesipar. A kerületenkénti megoszlást tekintve közülük legkevesebben a Nagykun Ke­rületben laktak. A Jász Kerület összeírását Gulyás Katalin elemezte, 216 a Jászkun Ke­rületről Soós László ad áttekintést. 217 Összességében a Jászkun Kerületben az 1848 előtti évtizedekben 63 céh működött, minden 92-dik ember foglalkozott valamilyen mesterséggel. Országos átlagban ugyanekkor 51 főre jutott egy kézműves. 218 Sajnos nincs számszerű adatunk a helyi kereskedelemről. A boltokat a görög ke­reskedők bérelték, őket csak az 1850-es években szorították ki a letelepedési jogot nyert zsidó kereskedők, illetve beléptek a helyi kereskedelembe a jászkun polgárok is. Bácskai Vera 219 szerint a XIX. században a gazdasági és piacközponti szerepkört te­kintve a kerület mezővárosainak inkább a belső áruforgalomban volt jelentőségük. Az, hogy a polgári forradalom előtt nem alakult ki számottevő kereskedő réteg, összefügg a jászkunok kiváltságaival. A vám és rév kedvezményt csak akkor érvénye­síthette a jászkun polgár, ha személyesen vitte áruját eladni. A vallás, a vagyoni helyzettől függetlenül, a feudális- és a polgári kor viszonyai között egyaránt jelentős társadalomformáló tényező volt. A jászkun társadalom döntő többsége a két nagy valláshoz, a római katolikushoz és a reformátushoz tartozott. Az 1820-as években a Jászkun Kerület 165.876 fős népességéből 55,16% volt római kato­likus és 44,53% református. Az eloszlás azonban kerületenként nem azonos. Fényes Elek 1839-es statisztikájában, a Jász Kerületben az összes népesség 91,91 %-a római katolikus volt. A Kiskun Kerületben Félegyháza, Majsa és Dorozsma katolikusokkal népesült újra, ezért majdnem egyensúlyban van a két felekezet, hiszen a római katoli­kusok aránya 55,29%. A Nagykun Kerületben viszont csupán 14,75% római katolikus élt, a 85,03% református vallású mellett. A nagykunsági katolikusok több mint 90%-a a Jászságból benépesült Kunszentmártonban élt. Az arányok később hasonlóak marad­tak. A redempciót követően kialakult jászkun népesség mindezekből következően sa­játos, kifelé zárt, de belül rendkívül sokszínű társadalommá vált. Legfőbb jellemzője, hogy szabad emberek alkották, akik választott vezetőik és autonóm közigazgatásuk 215 SZML JK kig. Fasc. 4. N ü 2184/1832. Az 1828-as összeírás kerületi javított példánya. 216 GULYÁS Katalin 1993. 277-292. 217 Soós László 1988. 218 EPERJESSY Géza 1967. 219 BÁCSKAI Vera 1988.

Next

/
Thumbnails
Contents