Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun autonómia - Dél-Alföldi évszázadok 22. (Szeged,2005)

A JÁSZKUN AUTONÓMIA VISSZAVÁLTÁSA

val azonosítják. Valójában olyan csak a Jászkun Kerületben kialakult köztes rétegről van szó, amelynek tagjai a helyi társadalmi rangsorban a zsellérek és a redemptusok között helyezkedtek el. Kezdetben azokat és azok utódait nevezték irredemtusoknak, akik a redempcióban kevés földet váltottak. Később ezt a réteget gyarapítják az elszegényedett redemptusok és a bevándorlók, akik a megszabott értékhatárnál kevesebb földet vásárolnak vagy a katonaállítási taksát nem fizetik meg. Az irredemptusok közé sorolták azokat a nagykorú fiúkat is, akik a redemptus szüleikkel egy kenyéren éltek. Várományosai voltak a redemptus földtulajdonnak, de örökségüket még nem kapták meg. Az irredemptussággal járó legfontosabb kedvezmény a zsellérekkel szemben érvényesíthető elővételi jog volt. Ezt kihasználva szerencsés esetben ingatlan tulajdont szerezhettek. A közös földből osztott úgynevezett taksás házhelyekből azonban — eltekintve néhány kivételtől — nem kaphattak. A közlegelőkön csak a tanács, vagy a birtokos gyűlés feltételei szerint legeltethettek. Ha a redemptus érdekek úgy kívánták a közföldek használatából kizárták őket. Az egyes települések gyakran korlátozták az irredemptusok közlegelőn tartható állatainak számát. Állattartási lehetőségeik még így is kedvezőbbek voltak a zsellérekénél. Amikor a váltságra felvett kölcsönöket letörlesztették, ismét napirendre került a kérdés: kit tartsonak redemptusnak? A rendkívül fontos döntésről a Jászkun Kerület közgyűlése statútumot alkotott. Az 1762-es statútum azokat,

196 akik a redempciókor a katonaállításhoz hozzájárultak és földet váltottak de annak tulajdonjogát eladták vagy valami miatt elveszítették, életük végéig a redemptusok közé sorolta, de leszármazottaikra e jogokat nem terjesztette ki. A leszármazottaknak őseik érdemeiért egyedül az elővételi jogot hagyta meg, amit az ingatlan vásárlásoknál érvényesíthettek. Rendelkezett a statútum azokról is, akik a redempcio után redimált földet szabadforgalmi úton vásároltak vagy a későbbiekben vásárolnak. Ők, „mivelhogy az ilyen forma eladásával az adó minden egyéb hozzá járult praerogativákat [különös szabadság, előjog] is által adni gondoltatik, a Districtusokban indubitatus [kétségbevonhatatlan] igaz redemptusoknak, még az ő maradékaikra nézve is tartattatnak". 1823-ban újabb statútummal emelték a redemptussághoz szükséges földterület értékhatárát, s azok számítottak valóságos redemptusnak, akik legalább 25 forintos vagy 10 köblös tőkeföld tulajdonosai voltak.

197 Akinek a tőkeföldje megfelelt az értékhatárnak, de a helység redempciós pénztárába, az egykor vállalt katonaállítási költségbe nem fizette be a megszabott összeget, irredemptus lett. A társadalmi mobilizáció során az irredemptusok köztes rétegének tagjai igyekeztek leginkább redemptussá válni, hiszen őket sokszor csak egy lépés választotta el attól, hogy valamennyi kiváltságot teljes joggal birtokolják. A jogok elnyerése érdekében az irredemptusok gyakran beházasodtak egy redemptus családba. Az 1762-es jászkun statútum szerint ha valaki redemptus özvegyét vagy leányát vette feleségül, aki a közös szerzés vagy örökség következtében redemptusi tőkefölddel rendelkezett, az a házassággal létrejött jogi közösség miatt maga is redemptussá válhatott. BKML Kh. lt. Sub H. 6. N

u 10/1762. Egy pozsonyi köblös föld = 1200 négyszögöl