Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun autonómia - Dél-Alföldi évszázadok 22. (Szeged,2005)

BEVEZETÉS

dókban megjelentetett pecséttani elemzései a téma kutatásának pótolhatatlan forrásmunkái. A jászkunok személyes és birtokviszonyait a Jászkun Kerület életének részeseként, de a tudós történész és jogász módszerével mutatja be. A nyelvészek az 1870-es években figyeltek fel a Kunság különlegességére. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül a Magyar Nyelvőr népnyelvről, táj szavakról szóló közleményeit.

5 A kunok nyelvéről kialakuló kutatásokban mérföldkőnek tekinthetjük az akkor még Petrarca Codex-nek nevezett Codex Cumanicus körül kialakult vitákat és közleményeket.

6 A XX. század elején a kun nyelvészeti kutatások nagyjai — Bátky Zsigmond, Németh Gyula — a Kunsághoz kötődő, Karcagról indult tudósok voltak. Mándoki-Kongur István nyelvészeti munkássága a karcagi nyelvészek kutatói örökségének folytatása. A keleti kultúrához fűződő kapcsolatok feltárása új irányt szabott a kun etnikum megismerésének, akiket Gyárfás István még magyar nyelvűeknek hitt. A figyelem a XIII. században hazánkba települt népcsoport kipcsak-török eredetére, nyelvére, szokásainak feltárására irányult, és új eredményeket hozott.

7 Rásonyi László a Kunság középkori helyneveinek elemzésével szintén a keleti illetve török nyelvi kapcsolatok meglétét erősítette.

8 A jász etnikum kutatásának történetéről szinte teljes áttekintést olvashatunk a Jász Múzeum évkönyvében.

9 Szabó László, a jász etnikum néprajzi vizsgálatának kiemelkedő egyénisége, Melich János nyelvészeti megállapításait tekinti fordulópontnak. Melich 1912-ben, a Magyar Nyelvőrben jelentette meg. A jász népnévről korszakalkotó írását, amiben cáfolta a korábbi jász névfejtéseket, s letette a voksát a jász-alán eredet mellett. Ezt később Gombocz Zoltán és Németh Gyula is megerősítette.

10 Az 1422-ben keletkezett magyarországi jász szójegyzék elemzése éppúgy fordulatot hozott a jász etnikum kutatásában, mint a Codex Cumanicus kun szavainak elemzése a kun etnikuméban. A kelet-kutatásra és a régészetre mindkét nyelvészeti emlék nagy hatást gyakorolt. Elsősorban Czeglédy Károly, Györffy György, a régészek közül Pálóczi Horváth András, Selmeczi László, Hatházi Gábor, Horváth Ferenc eredményeit kell kiemelni. Nem részletezzük a kun nép eredetének, kultúrájának régészeti feltárásokkal alátámasztott kutatástörténetét, körültekintő alapossággal megtette ezt Pálóczi Horváth András, a Hagyományok, kapcsolatok és hatások a kunok régészeti kultúrájában című könyvében. Pálóczi Horváth kiskunsági ásatásokat, Selmeczi László nagykunsági feltárásokat végzett, Hatházi Gábor Hantos-szék és a Halas-szék kunjairól ad történeti és régészeti áttekintést.

11 5 Nyelvészeti munkák: PAPP Antal 1874. 1876.; LŐRINCZ Károly 1874., 1873.; KOVÁCS János 1879.; ILLÉSY János 1887. 6 GYÁRFÁS István 1882.; KUN Géza 1885. 7 BÁTKY Zsigmond 1918.; NÉMETH Gyula 1922., 1953., 1921.; MÁNDOKI-KONGUR István 1993. 8 RÁSONYI László 1936., 1956., 1966., 1976. 9 SZABÓ László 2001. 10 MELICH János 1912.; GOMBOCZ Zoltán 1923.; NÉMETH Gyula 1957., 1958.; HORVÁTH Ferenc 2001.; HATHÁZI Gábor 1987. 2000. 11 PÁLÓCZI HORVÁTH András 1993.