Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun autonómia - Dél-Alföldi évszázadok 22. (Szeged,2005)
A JÁSZKUN AUTONÓMIA UTOLSÓ KORSZAKA
Az önálló Jász megye, a Kiskun megye, vagy a Kun megye elképzelése nem tudott a gondolat elfogadtatásához elégséges érvet felsorakoztatni. A Kiskun Kerületet leválasztották társkerületeiről, és Jászberénynek sem sikerült vezető pozícióját megőrizni. A megyeszékhely megtartásáért folytatott harcban feloldódtak az egységes jászkun érdekek és széfolytak részérdekekké, melyek felett az ésszerűség könnyedén győzedelmeskedett. 1876. június 19-én a király szentesítette az 1876:33. tc-et. A törvény többek között létrehozta Jász-Nagykun-Szolnok vármegyét és Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyét, amely megyékbe Dorozsma kivételével az egykori Jászkun Kerületet beolvasztotta. A Jász és a Nagykun Kerület betagolódott Jász-Nagykun-Szolnok megyébe, a Kiskun Kerület pedig Pest-Pilis-Solt-Kiskun megyébe. Dorozsma nagyközség Csongrád megyébe került. A közigazgatási egység felbomlott, a kiváltságaik formálisan már régen nem léteztek, de a redempciós jogokat hordozó osztatlan közöstulajdonú redimált föld az utolsó rög felosztásáig fenntartotta a redempcióhoz fűződő jogfolytonosságot, éltette a jászkun tudatot. A közbirtokosság tagjai, ahogyan a Félegyházi Nagy Képes Naptár írta, jobban reszkettek egy redemptio forintért, mint az egyesült gőzmalom részvénytársaság osztalékáért. 985 A puszta és legelőfelosztások a XIX-XX. század fordulójára befejeződtek. A redempcióhoz fűződő szálak elszakadtak, s a megkezdődött „évszázados redempciós per", melyben a váltságösszeg visszafizetését remélték, nem tudta már összecsomózni. 986 A redempcióban megváltott földjük a földtehermentesítési adó megfizetése révén polgári, a tagosítások és határfelosztások nyomán konkrét helyű és területű állandó és örök tulajdon lett. A Jászkun Kerület földje a XX. század fordulóján sok kis parcellára tagolódott. Birtokkoncentrálódás alig fordult elő, a földnélküli és néhány holdas „gazdák" csoportja viszont egyre gyarapodott. 1895-ben az egykori Jászkun Kerület területén 1037 db száz holdon felüli birtok volt, s közülük mindössze 23 db haladta meg az ezer holdat. A legnagyobb birtok 5350 kh Jászkiséren volt, ezt követte az egri káptalan 3427 holdas karcagi birtoka, a többi ezer-kétezer holdig terjedt. Összterületükhöz viszonyítva Jászkarajenő, Kocsér, Jászszentlászló, Szánk, Lajosmizse új településeken viszonylag több száz holdon felüli birtok alakult ki. Bizonyára a pusztaosztásokat követő földvásárlási lehetőségeknek köszönhetően. A redempciós jogok megtartásáért már nem kellett foggal-körömmel ragaszkodni a földhöz, ezért sokan a kisbirtokosok közül eladták pusztarészüket, amit a tehetősebbek olcsón felvásároltak. Nagy változást ezek az akciók sem eredményeztek. A volt kiváltságolt terület népe többségében apró parcellákkal lépett az új évszázad kapitalizálódó világába. A föld levetkőzte redempciós jogait, s betagolódott a polgári Magyarország tulaj donrendszerébe. A kapitalizálódó világ új értékrendjében csupán a jászkun tudat őrizte a kiváltságos múlt emlékét. Erdei Ferenc 1937-ben azt írta Fülöpszállás, Szabadszállás, Kunszentmiklós népéről, érezni rajtuk, hogy nem jobbágyközségek voltak. „Kiváltságos parasztok voltak ... és sohasem gyakorolták saját paraszti életük alázatos hordozását. Félegyházai Nagy Képes Naptár 1895. A perről lásd: NAGY Lajos, KELEMEN Kajetán, GYÁRFÁS István műveit.
