Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun autonómia - Dél-Alföldi évszázadok 22. (Szeged,2005)
AZ EGYÉNI GAZDÁLKODÁS LEHETŐSÉGEI
lyekre. Néhány családnak két szérűje volt: egy külső és egy belső. A szántókat ekkor még határközösségben háromnyomásban művelték. A felmérés idején Kisér halmaztelepülés. A belterület utcássá rendezéséről 1793-ban Baky Mihály térképe mutat kezdeményezést. Ehhez nem kellett a kerteket megszüntetni, mert Kisér belső magja halmazossága ellenére tágas volt. Teljes átalakulásához utcás településsé az 1770-es évek tűzvésze is utat nyitott, de valójában csak a XIX. század fordulóján fejeződött be a folyamat. A kertek övezete egészen elhúzódóan egy évszázadnál hosszabb idő alatt szűnt meg. Fodor Ferenc írja, hogy még 1932-ben is volt olyan jászkiséri gazda, akinek külön volt a lakóháza és az ólaskertje. 911 Megjegyezzük, amikor a szántókat 1827ben kiosztották, egy-egy gazda jussát több apró parcellában adták ki. A jászsági települések belső halmazos építkezési rendjét a természeti környezet is motiválhatta, hiszen többnyire mocsaras területre víz, vizek mellé települtek. A halmazosság ellenére sem szorulak össze a házak. Berény esetében Fodor megállapította, hogy a XVIII. század végén egy-egy belső telek átlag 0,8 kh területű volt. A szűkösség ekkor nem indokolta az állatok külön kertben tartását. A takarmányét a tűzveszély annál inkább. Az adásvételek bizonyítják, hogy a kertek funkciója kezdetben sokkal inkább a takarmánytárolás volt, mint az állatok elhelyezése, ezért nevezték szérűs- és nem ólaskertnek. Fodor Ferenc felfigyelt arra is, hogy az 1930-as években az utcás jász helység a kertek övezete nélkül ugyanakkora, mint a XVIII. század végén. Azt gondolta, csak azért férhetett el sokkal több lakóház ugyanakkora belterületen, mert a kerteket beépítették. A belterület nagysága a redempcio lezárultával szerintünk azért nem változott, mert a redempcio után a megváltott föld minden rögének a használattól függetlenül, gazdája, tulajdonosa volt, a belterületnek maga a település. Terjeszkedni, új háztelkeket kialakítani csak a tanácsi kezelésű községi földön lehetett. A kerteken kívüli föld a redemptusok egyéni vagy osztatlan közös tulajdona volt. A kertes településeken a népesség gyarapodásával azért épült be lakóházakkal a kertség, mert csak annak területe állt rendelkezésükre a belterületi lakóövezet bővítésére. A beépülés ütemét szabta meg a kert funkiójának változása. Az utcás, kertövezet nélküli településeken a nyomás szolgált arra, hogy a belterületet bővíteni lehessen. Fodor Ferenc Fényszaru Liber Fundiját vizsgálva felfigyelt arra is, hogy az adásvételek között nincs se ólas- se szérűskert, holott 1786-ban már határozottan kertes település volt. Véleményünk szerint ez nem a kertesség későbbi kialakulását bizonyítja, amint ő gondolta, hanem a jászkun földtulajdonlásból fakadt. A szérűskertet a közkassza javára a tanács a község földjéből értékesítette. A Liber Fundi a tőkeföldet tartalmazta, abba szérűskertet nem telekkönyvezhettek. A Nagykunság falvai a török megszállás alatt szinte teljesen elpusztultak. Az újranépesedő településeken nem voltak régi épületek, amelyek motiváltak volna a települési mód folytatására. Változatos településszerkezet alakult ki. Karcag halmazos, de nem kétbeltelkes, Túrkeve akolkertes azaz kétbeltelkes, Kisújszállás településrendjét a természeti környezet a vízállásos mélyebb és partosabb részek tagolták a kiskunsági Halashoz hasonlóan. Olaskertjei nem voltak. Madaras szérűskertes volt. A szérűskerFODOR Ferenc 1942. 381.
