Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun autonómia - Dél-Alföldi évszázadok 22. (Szeged,2005)
AZ EGYÉNI GAZDÁLKODÁS LEHETŐSÉGEI
ban 770 akó, 1788/89-ben 1680 és 3/4 akó volt. 781 Kiséren az 1786-89. évi kataszteri felvétel idején hatvan zsellérnek volt kevés szőlőbirtoka. 782 Kisér összes szőlős területe ekkor 175 kh, a teljes határ 1,2%-a. A szőlőtelepítésnek bizonyos mértékig a futóhomok megkötéséről hozott 1807: X. tc. is lendületet adott. A helységek újabb és újabb területeket jelöltek ki az elsiványosodott, túllegeltetett pusztákból, ahol más növényi kultúrák megmaradására alig lehetett remény. Jól példázza ezt Kunszentmiklós bábonyi szőlősterületének kialakulása. A bábonyi szőlőket 1814-ben osztották fel redempciós arány szerint. A felosztott 51 és fél hold területből 49-en kaptak, a szerencsés három irredemptus dupla taksát fizetett. Az osztásnál 510 négyszögöl lett egy portio. Mint mondották ki-ki érdeme szerint (azaz tőkeföldje nagysága szerint) maximum négy portiot válthat, de csak ha azonnal fizet. Egy négyszögöl területért három krajcár taksát szedtek a beneficiális pénztár számára, „...az kitül pedig ki nem telne az most legközelebb következő nyírés után okvetetlen bé fizesse, mert ha akkorra is le nem tenné a szőllő föld árát, annak adatik az ki érte megfizet. Egy olyan szőllő földért melynek szélessége 20 borozda, hossza pedig 60 öli 25 Ft 30 xrok fizettetnek, ez egy portio..." hirdette ki 1815. május 5-én a tanács. 783 Az osztás sorrendjét a szántókhoz hasonlóan házsor szerint kockavetéssel döntötték el. Szabadszálláson 1823-ban 112 holdat osztottak ki a már betelepített 500 hold mellé. A parcellák 1000 négyszögölesek voltak. A kerület azzal a feltétellel engedélyezte a parcellázást, hogy a föld árát egy nem cifra, de erős, új városháza építésére fordítják. 784 Kisújszálláson 1810-ben három szőlőskert volt, az 1747-ben kiosztott Bánomkert 91 tulajdonossal, az 1765-ben kiosztott Nagykert 167 tulajdonossal és a Lógerkert 153 tulajdonossal. Ez utóbbit 1791-től bővítették, de csak redemptusok kaphattak belőle. 1794-ben már 240 db szőlőskert volt a Lógerban. 1810-ben a Nagykertben és a Lógerkertben újabb területet adtak a redemptusoknak, mert „ahhoz egyenes és valóságos jussuk egyedül tsak redemptusoknak van." Ugyanekkor „elrendeltetett, hogy irredemptus embernek szőlőföld nem adatik". 785 Kisújszálláson nem csak a tőkeföld nagysága után szabták meg ki mennyit kaphat, hanem a gyermekek számát és a szolgálatot is figyelembe vették. Továbbá beszámították azt is, hogy az illető maga műveli, vagy csak spekulációs célból váltja, hogy drágábban eladhassa az irredemptusoknak. Ez utóbbi lehetőséget azzal próbálták megakadályozni, hogy kimondták a szőlőskert 15 évig nem adható el. A tilalom már 1791-től hatályban volt, újbóli megerősítése bizonyára a tilalomtörések miatt történt. Az irredemptusok tehát nem első osztásból, hanem túlnyomó többségben vásárlással jutottak szőlőikhez, amire az önkormányzat különböző nagyságrendű dézsmát vetett ki. A dézsma vagy szőlőtaksa bevezetése településenként eltérő időpontban történt. Félegyházán már 1771-ben kérték az irredemptusok, hogy mentessenek fel a bordézsma alól, mondván, hogy redemptusoktól vették a földet, akik dézsmát nem fizetBKML Kh. lt. Házipénztár számadásai 416. cs. DÁVID Zoltán 1978. SZMLJK Fasc. 4. N L> 1882/1815. SZMLJK Fasc. 4. N- 1101/1823. SZML Kisújszállás lt. tan. jkv. 1810. 37. és 182. sz.
