Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun autonómia - Dél-Alföldi évszázadok 22. (Szeged,2005)
AZ EGYÉNI GAZDÁLKODÁS LEHETŐSÉGEI
a nyár után égerfákkal majd ismét fűzzel próbálkoztak. 1794-ben vörösfenyő magvakat kaptak a helységek, vetési útmutatóval. 751 Erdőföldet túlnyomó többségben a redemptusoknak osztottak, de telepítettek közcélra is. A telepítésre alkalmas helyet a kerületi mérnök mérte ki, rendszerint a „közhomokból." A telepítőt csak a felnövekvő fák tulajdonjoga illette. Felmerül a kérdés, miért ragaszkodtak a redemptusok elsőségi jogához az olyan föld esetében, ami csak egy-két évtized múlva adott hasznot, munkát viszont minden évben folyamatosan? A választ részben a föld eredendő redemptus tulajdon volta adja, amit nem szívesen engedtek át más társadalmi rétegbe tartozóknak, részben az erdőföld köztes termelésre való hasznosítási lehetősége. Az erdőföld tulajdonlásának és birtoklásának mikéntjét 1806-ban szabályozta a Jászkun Kerület. Az operátumban az erdőtelepítés módja mellett meghatározták a telepítés elmulasztásának következményeit. Elfogadták, hogy „ha valaki a maga erdő földjét most fel nem törné, következően sem tavasszal, sem ősszel és még jövő ősszel és még jövő tavasszal is fa tsemetékkel be nem plántálná, szabad, sőt köteles lészen a Bíró azt a szomszédságnak adni, ha az is olly korhely volna, vagy néki sem kellene, akár mely Redemptus Embernek, a ki magát jelenti, sőt ha Redemptus nem találkozik, Irredemptusnak is, úgy mind azáltal, hogy az Erdőbeni Birtok a szőlőknek paritása szerint Redemptus jusst senkinek sem fog adni." 752 Az operátum ugyanazt az elsőbbségi sorrendet alkalmazta az erdőültetési jogban, amit a földvásárlásoknál érvényesítettek. Az erdő tehát nem adott redemptusi előjogokat, a föld továbbra is közbirtok maradt, csak a telepítvényt és a köztes művelés lehetőségét nyerte el a birtokos. A telepítő az erdőföldnek nem tulajdonosa csupán haszonbérlője volt. A szabályozás gyakorlati megvalósítását Kunszentmiklós példáján mutatjuk be. 1814-ben a Kunszentmiklós Orgoványpusztájából kiosztották erdősítésre a tolvajosi részt, kerekegyházi pusztájából pedig a sivány homokot. 753 A kerekegyházi erdőföldet valójában cserében kapták a birtokosok az erdőtelepítésre alkalmatlannak bizonyult bábonyi terület helyett. Bábonyon ugyanekkor redempciós arány szerint lehetőség nyílt taksás szőlőföld váltására, amit 1815. Szent György-napig minden vevő köteles volt szőlővel betelepíteni. A tanács külön kihangsúlyozta, hogy oda tilos kukoricát vetni, de ha valaki mégis kukoricát vetne a szőlőnek jelölt földjébe, akkor azt szomszédja kivághatja. 754 A volt bábonyi erdőföldből 49-en kaptak földet szőlőtelepítésre, összesen 51 Vi hold területet. A szőlőtelepítés nagyon időszerű volt, hiszen több mint negyven éve vártak arra, hogy ugyanezen a területen erdő növekedjen. Csőszt is fogadtak, de hiába volt minden törekvés a földbirtokosok az erdőtelepítést elmellőzték. Az esetet az emeli ki a tanácsi döntések sokaságából, hogy Kunszentmiklóson nem csupán művelési ágban történt változás, hanem a birtokosok személyében is. Ugyanazt a földet a tanács kétszer értékesítette. BKML Kf. lt. Prot. 7. 35., Arc. 23. Caps. 2. Fasc. 10. N ü 1/1794. JANÓ Ákos 1965. 95. SZMLJK Fasc. 4. N ü 910/1814. SZMLJK Fasc. 4. N- 1882/1815. márc. 15.
