Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun autonómia - Dél-Alföldi évszázadok 22. (Szeged,2005)
AZ EGYÉNI GAZDÁLKODÁS LEHETŐSÉGEI
A települések publikációs jegyzőkönyveiből pontosan rekonstruálhatók a helyi szabályozások. Pl. Jászberényben 1813. július 18-án az ökör- és a tehéncsordajárást a „Zagyván innen" levő részre rendelik. 724 A hirdetések éves ismétlődéséből tudható, hogy júliusban az ökörcsordákat behajtották a távolabbi legelőkről, mert kezdődött a szénahordás. A koratavaszi vasárnapi publikálásokon adták a lakosság tudtára, hol jelölte ki a tanács a legelőjárásokat, mi módon alakulhatnak meg a legelőgazdaságok. Volt, ahol egy-egy nagyobb gazda mellé a lakóhely szerint sorolták a többi állattartót, volt, ahol a gazdák tetszésére bízták, kinek a falkájába adják a jószágot. Egy-egy falka pásztorainak bérét az oda tartozó gazdák fizették, azt, hogy mennyi állat tartozhat a falkába a tanácsülésen szabták meg. Rengeteg vitás ügy keletkezett a tanyák közötti legeltetésekből, a kurta falkákból. Szinte minden hirdetési napon felsorolták a legeltetési tilalmakat. A sok ismétlés a tiltás sikertelenségét bizonyítja. A legtöbb probléma a birkákkal volt. A kerületi közgyűlés többször foglalkozott a panaszokkal. 1838-ban Szabadszállásról 138 gazda aláírásával folyamodtak a főkapitányhoz, hogy egészen az őszi hóesésig tiltsa meg a birkák tanyák közötti legeltetését. A birkákat ugyanis aratás után behajtották a közlegelőről. A kerületi deputáció, mint minden panaszos ügyben, helyszíni vizsgálatot tartott majd megerősítette az 1823-ban elfogadott legeltetési szabályt. A birkákat hóesésig kitiltották, csak a fejős juhokat hajthatták be Lőrinc-nap után. A tilalomtörőkre 12 Ft vagy 24 pálca büntetést szabtak. 725 A gazdasági gyűlésekben határoztak a legelőhasználat díjáról, a fűbérről és itt szabták meg, hogy a különböző társadalmi réteghez tartozók hány állatot tarthatnak a közlegelőn. Váltott földről lévén szó a redemptusok közlegelőn legeltethető állatainak számát 1767-ig egyáltalán nem korlátozták. A redemptusokat érintő első korlátozás 1767-ben Alsószentgyörgyön történt. A legelőre hajtható állatok számát fajtánként, a gazdák redempciójának mértéke szerint állapították meg. 1770-től a kerületi közgyűlés szabályai szerint minden településen a redempcióba fizetett forintok arányában tarthattak marhákat. 726 A redemptusokénál sokkal erőteljesebben korlátozták az irredemptusok és más földnélküliek legeltethető állatainak a számát. Időről időre szűkültek a számukra engedélyezett legelőhasználati lehetőségek. Az állatlétszám korlátozása mellett az irredemptusok és más földnélküli csoportok kiszorítását szolgálta a terragium, a legelőtaksa (fűbér) bevezetése. Félegyházán már 1754-ben, Alsószentgyörgyön 1760-ban, 727 Kiséren 1761-ben 728 döntött a tanács a földnélküliek fűbéréről. 1769 januárjában Félegyházán a kerületi közgyűlés egységesítette a terragium összegét. A rendelkezést a helységek csak iránymutatónak tekintették, mind felfelé, mind lefelé eltértek a megállapított mértéktől. SZML Jászberény lt. Publikációk könyve 1797-1816. SZML JK Fasc. 4. N 2 2094/1838. BAGI Gábor 1995. 141-150. SZML Jászalsószentgyörgy tan. jkv. 1760. jan. 9. SZML Jászkisér tan. jkv. 1761. nov. 22.
