Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun autonómia - Dél-Alföldi évszázadok 22. (Szeged,2005)
AZ EGYÉNI GAZDÁLKODÁS LEHETŐSÉGEI
tértek a differenciáltabb osztási módra. 1788-ban egy egész, azaz szekeres szolgálatú ember 12-16 öl kaszálót kapott a fű minősége szerint, egy gyalog azaz fél szolgálatú ember 5-10 öl kaszálót, s ha redemptus volt akkor még 3-5 forint redempcióra kapott egy ölet. A dűlő hossza egységesen 140 öl volt. Szabó Lajos kiszámította, hogy az ismertetett osztásban egy egész szolgálatú 200 forintos redempciót váltott gazda 7,23 kh kaszálót kaphatott. Ami az osztásból megmaradt azt a redemptus harmadáért, az irredemptus negyedéért lekaszálhatta. Jó években sor kerülhetett többlet osztásra, de abból csak a redemptusoknak adtak. Madarason az olyan irredemptus, akinek marhája volt ugyanúgy kapott kaszálót, mint a redemptus. Túrkevén is nyilas osztású kaszálók voltak. Egyedi sajátosságuk csak annyi, hogy az osztáshoz külön tízsukkos rudat készítettek. Az egész Nagykunságban azt tartották legfontosabbnak, hogy minden arra érdemesnek meglegyen az állattartási lehetősége, azaz valamilyen módon minden állattartó takarmányhoz jusson. Természetesen a kaszálóosztások nem érintették a tőkeföldet, amit a Nagykun Kerületben egyre nagyobb arányban tanyaföldnek osztottak és szabadon használtak. Voltak törekvések az irredemptusok kizárására. 1824-ben pl. Kisújszálláson a redemptusok kifogásolták, hogy a földnélkülieknek osztott kaszálók a birtokosokat károsítják. Közakarattal megállapodtak, hogy az irredemptusokat kirekesztik a nyilasokból, mert az csak a redemptus föld után járó beneficium, s „elég jó tétemény reájok nézve, hogy itt szabad helyen lakván, semmi dézsmával és felényi szolgálattal sem terheltetnek mint az urbarialis helyeken." 699 A tanács a döntést annál is inkább helyben hagyta, mert ugyanebből az osztásból a „szolgálatban levő személyek", akiken a szenátorokat és az egyházi személyeket értették a redempciójukon felül 20-20 öl nyilast kaptak. Az ilyen esetek azonban kivételek. A helyi tanácsok dönthettek arról is, hogy egy-egy pusztát legeltetés helyett kaszáljonak vagy fordítva. Kunszentmártonban hoztak ilyen döntéseket Mesterszállás és Csorba vonatkozásában. A Jász Kerületben a redempciós jog szerinti nyilas osztás vált általánossá. Jászberényben a redempciós levél a kaszálót éppúgy tartalmazza, mint Halason, tehát Berényben is voltak tőkekaszálók. 1757-ben a Molnár árvák vagyonának eladásáról a jegyzőkönyvi bejegyzésben olvashatjuk, hogy eladták az árvákra maradt házat, portát, szérüs és veteményes kerteket a hozzájuk tartozó épületekkel, káposzta és kender földekkel, úgy három vetőre való szántóföldekkel és rétnyilasokkal. 700 Egy másik hasonló akcióban az árvák három és fél kötél szántóját, három kötél kaszálóját és az ezek után levő három és háromnegyed kötél nyilasát adták el. 701 Ugyanebben az esztendőben Katlan Szabó István szántó és kaszáló földeit a rét nyilasokkal együtt adja el örökösen. 702 1759-ben Gulyás István a Tárnán túl levő tíz pózna 703 nagyságú nyilas rétjét szintén örökösen adja el. 704 Juhász Mihály pedig a maga két kötél szántó földeinek negyedrészét, kaszáló kertjének harmadrészét, a nyilasoknak felét adja el „azon az áron, 700 SZML Kisújszállás lt. Protocollum Politicum 1842. máj. 23. SZML Jászberény lt. Adás-vételek jkv. 1753-1761. 1757. május 7. Uo. 1757. május 21. Uo. 1757. április 24. A pózna helyi mérőeszközről elnevezett területmérték. Uo. 1759. május 2.
