Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun autonómia - Dél-Alföldi évszázadok 22. (Szeged,2005)

GAZDASÁGI AUTONÓMIA

Caducitas A privilégium szerint a végrendelet vagy örökös nélkül meghalt személy javait a település örökölte. A jognak sokkal inkább elvi jelentősége volt semmint gyakorlati. Tekintettel arra, hogy alig van példánk olyan esetre, amikor jelentősebb örökség szállt a jászkunsági településre. A végrendelkezők a csecsemőkről is gondoskodtak, nem egyszer írásba foglalták a még meg sem született gyermek, a magzat örökségét. A gyermektelenek testvért vagy oldalági rokont jelöltek meg örökösnek. Jászberényben, pl. 1754-ben Varga Benedek után egy szérüs kert maradt, amit nem lévén örökös a tanács „jóllehet a város cassáját illette volna"

594 misére a templomnak adott. A vagyon akkor szállt a helységre, ha az örökös kiskorú árva is meghalt. Ez történt a fülöpszállási kiskorú Szalay György árva vagyonával. A vagyont Szalay Péter kezelte, mint gyám. Amikor a gyermek meghalt a tanács a gyámot elszámoltatta és a vagyont lefoglalta.

595 A per végén, hiszen a gyám nem adta át per nélkül az árva vagyonát, 1406 forinttal gyarapodott a közpénztár. Arra is van példánk, hogy a hosszadalmas pertől a tanács elállt, s inkább egyezséget kötött. Majsán a kiskunkapitány özvegyével évekig pereskedtek 130 forint redempciós értékű jakabszállási földért, amit végül a majsai tanács 2500 forintért az özvegynél hagyott.

596 A caducitas jogát érvényesítette a tanács, de a végrendelkezés általános elterjedtsége miatt csak kevés esetben volt rá lehetősége. PÉNZKEZELÉS ÉS SZÁMADÁS A községek pénzkezelése 1770-ig csekély differenciálódást mutat. Ha volt is külön adó és házipénztár, kezelésük és felügyeletük egyformán a főbíróhoz tartozott. Mivel a legtöbb főbíró ezidőszakban még írástudatlan volt, az írásbeli teendőket a nótárius végezte, számadási kötelezettsége viszont a főbírónak volt. A pénztárkezelés kimerült a hadiadó és a pipataksa, illetve a büntetések beszedésében. A beneficiumok jövedelme fedezte a személyi kiadásokat, helyenként a középítkezések, a túlköltekezések miatt helyi adót szedtek. 1770-től a helyi adót háziadónak nevezték és kezelésére külön házipénztárat rendszeresítettek. A helyi pénzügyigazgatás 1770-től folyamatosan egyre összetettebb lett. A két főpénztárba — adópénztár, házipénztár — kisebb szakosított pénztárak csatlakoztak. A Jászkun Kerületben minden külön kezelt bevételnek pénztárat létesítettek. A házipénztárnak így lett alpénztára a kórházpénztár, a templompénztár, a sópénztár, az árvapénztár, a majorsági jövedelem pénztára. A másik pénzügyi ágazatba a perceptor, azaz az adószedő felügyelete alá tartozó bevételeket sorolták. Ide folyt be a hadiadó, a nemesi felkelésre szedett szablyapénz, más néven insurrectionális taksa, innen fizették ki a lakosságnak a katonai költségekre SZML Jászberény lt. Adásvételek jkv. 1754. máj. 15. SZML JK kgy. Fasc. 2. N. 18/1803. SZMLJK Fasc. 4. N. 729/1824.