Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun autonómia - Dél-Alföldi évszázadok 22. (Szeged,2005)
GAZDASÁGI AUTONÓMIA
Kerületeken kívüli bérelt legelők 1825-ben Hely Év Bérleti díj Ft/év Bérlő Tulajdonos Hegyesbor 1825 6400 Karcag Széki família Kecskés 1825 9000 Kisújszállás Vay Miklós báró Ecseg- és Bükköspuszták 1825 20.000 Túrkeve Tomaj 1825 14.000 Madaras Orczy báró 2500 kh kaszáló 1825 4000 Ladány Erős família 1000 kh kaszáló 1825 2400 Ladány Rokovszky família Akolkút puszta 1825 780 Árokszállás 6000 kh szegi pusztából 1825 13.750 Kisér Szatmári káptalan Sülypuszta 1825 5500 Kisér Fokorúpuszta 1825 800 Kisér Kömpöc 1824 9000 Félegyháza Egri káptalan A jászkunságiak a XVIII. század utolsó harmadától szinte folyamatosan árendáltak a kerületeken kívüli földet. Táblázatunk csupán a bevételek és kiadások nagyságrendjét illusztrálja a kiragadott évek bemutatásával. Különböző mértékű bérleti díjért jász települések bérelték Heves megyében Kerekudvart, Besenyszöget, Szászberekét, Sülyt, nagykunságiak bérlete volt Hegyesbor, Ecseg, Pásztó, Gacsa és Tomaj. Pest megyében a kiskunságiak bérelték folyamatosan Kömpöcöt, Bankházát, Harkát. A pusztabérlctck megszerzése egyes településeken létkérdés volt, s a tanács akár nagyobb kölcsönt is felvett az óhajtott terület bérleti díjára. Lacháza az 1760-as évektől változó feltételekkel, folyamatosan árendálta Beleznay Miklóstól Bankházát. Esetenként Ráckevével osztoztak a területen. 1804-ben meghalt Beleznay Miklós, megváltozott a puszta tulajdonosa. Az örökös, Beleznay Sámuel továbbra is bérbe adta a pusztát, de a bérleti díjat 15 évre előre, egy összegben kérte. A 65.000 forint bérleti összegbe egy pusztai vendégfogadó is beletartozott. A pénzt Lacháza csak kölcsönből tudta előteremteni. Ekkora kölcsönhöz már a kerület és a főkapitány engedélye kellett. Súlyosbította a helyzetet, hogy közben meghalt a puszta másik felének tulajdonosa is, Beleznay Miklós özvegye báró Podmaniczky Anna Mária, s ezt a részt is Sámuel örökölte. Sámuel mostmár az egész puszta bérleti díját 15 évre előre kérte. Összesen 130.000 forintot kellett volna Lacházának letenni, ha nem akarta, hogy az új tulajdonos másnak adja a pusztát. Végül a falu Keglevits Ádám gróftól kölcsönzött 94.000 forintot. A pénzt Beleznay is kölcsönnek tekintette, s csak a kamatát számította be az árendába. A biztonságos hosszú bérletet tehát még így sem nyerték el a lacháziak, csupán annyit értek el, hogy a báró vállalta, egy évvel előre jelzi, ha a tőkét visszafizeti, s kötelezte magát, hogy amíg a lacháziaknak tartozik, addig sem tulajdonba sem árendába nem adja másnak Bankházát. 584 SZML JK kig. Fasc. 1. N- 589.
