Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun autonómia - Dél-Alföldi évszázadok 22. (Szeged,2005)

KUN ÉS JÁSZ AUTONÓMIA 1239-1702

Mindezek figyelembevétele mellett, az 1279. augusztus 10-én királyi kettős pecsét alatt kiadott oklevelet, amit Szűcs Jenő bullának, mások keresztségi kiváltságlevélnek neveznek, a kunok alkotmánylevelének tekinthetjük. A kunok képviselőinek jelenlétében a tétényi „ünnepélyes és nyilvános gyűlésben" megvitatott cikkelyek a vita során módosultak. Az augusztus 10-én kiadott kiváltságlevél kompromisszumos megoldásokkal elősegítette a kunok keresztény hitre térítését, és a magyar társadalomba való beilleszkedését. Elsődlegesen fontosnak tarthatjuk, hogy az engedmények egyik része az etnikai különállás megtartását, másik része autonómiájuk szabályozását célozta. Miközben a kiváltságlevél elsődlegesen keresztény szokás szerint sátrak helyett falvakban és házakban rendeli tartózkodásukat, megengedi, hogy etnikai hagyományvilágukból megtarthassák haj- és szakállviseletüket és öltözködési szokásaikat. Személyes külső megjelenésükben tehát nem kötelezte őket a keresztény környezethez igazodni. A másik nagyon fontos eleme a kiváltságlevélnek, hogy elismeri alsófokú autonómiájukat, amelybe befoglalja a kun társadalom szokásjogát. Szentesítést nyert, hogy a kunok közössége joghatóság tekintetében közvetlenül a királynak alárendelt. A kiváltságlevél részletezi jogi különállásukat:

68 1. Kimondta, hogy legfőbb bírájuk a nádor „a kunok egész közönsége országunk mindenkori nádorának bíráskodása alá fognak tartozni..." Más országlakosokkal való perekben a nádor és a kun nemzetségi bírák közösen ítélhettek. ,,[a nádor] országunk lakóival együtt bárki fölött minden ügyben ítélkezni fog, mellette ülvén az a bíró vagy főember, akit minden nemzetségben kirendelnek, amint ez a mi nagyapánk ideje óta szokásban van." 2. A belső ügyek megmaradtak a nemzetségi bírák hatáskörében, fellebbezési fórumuk a király ítélőszéke lett. „... ha a per két kun nemes között keletkezik vérontás ügyében vagy valamely [más] ügyben, akkor afölött [a vétkes fölött] csupán annak a nemzetségnek a bírája fog ítélkezni, ki a vádlott részéről lesz ott, és az ilyen két kun nemesnek a perében a nádor semmit sem rendelhet el;... ha a perlekedők valamelyike a nemzetségi bíró ítéletét nem fogadja el ... és a mi jelenlétünk elé fellebbez, akkor mi ezt a két [kun nemest] személyesen fogjuk az igazság mértéke szerint megítélni, mellettünk ülvén abban az esetben is az ő [vádlott] nemzetségének bírája." 3. Rendelkezett katonáskodásukról. Az oklevélben kimondatott, hogy a kun előkelők és szabad harcosok (domini et nobiles cumanorum) több tekintetben az ország nemeseivel azonos szabadságokat élvezhetnek. Hadjárat esetén személyesen: fejenként állnak a királyi seregbe: „...a kunok urai és nemesei mindnyájan kivétel nélkül kötelesek seregünkbe, amelynek mi személyesen állunk élére, eljönni, éppúgy, mint a többi nemes királyi szerviensek." 4. Mentesíti őket a megszállási tehertől „... mivel, hogy a kunok ... nemesei az ország nemeseivel egy és ugyanazon szabadságot élveznek... úgy a kunok közül való eme uraknál és nemeseknél és azoknak népeinél sem legyen szabad és lehetséges sem nekünk, sem báróinknak semmi módon erőszakkal megszállni." KRISTÓ Gyula 1994. 133-139.