Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun autonómia - Dél-Alföldi évszázadok 22. (Szeged,2005)

GAZDASÁGI AUTONÓMIA

különítését a legtöbb településen nem tudták megoldani. Mindezek ellenére a katonatartáshoz, a szegények segítésére és az önkormányzat működéséhez szükséges termést mindenütt előteremtették. A nem kedvelt közmunkát és majorsági gazdálkodást olykor sorabrak szedésével helyettesítették, vagy különböző készpénz bevételekből pótolták. BENEFICIUMOK A redempcióban a Jászkun Kerület kollektív nemességet nyert, s a megváltással a királyi kisebb haszonvételeket is megváltotta. A megváltott beneficium a jogok tőkeföldhöz kapcsolása révén redemptus tulajdon, a redemptusok osztatlan közös tulajdona lett. Redemptus közös tulajdonnak tekintették mindazokat az ingatlanokat is, amelyek a birtokosok jogainak gyakorlása végett létesültek, pl. a kocsmákat, mészárszékeket.

505 Amikor egy település a váltságot kifizette, a kerületi közgyűlés nyugtája nem csupán a kifizetést ismerte el, hanem nyugtázta azt is, hogy „a község területe s a hozzácsatolt puszták annak minden törvényes beneficiumokkal s tartozékaikkal örökösen átadatnak."

506 A redemptusok birtokába került javak hasznosításáról és jövedelméről a birtokosok közössége a jászkun autonómia keretein belül szabadon dönthetett. Döntéseik végrehajtását a helységek tanácsai végezték, hiszen a birtokos közösség és a politikai község 1848 előtt azonos. A haszonvételek jövedelme közcélokra, a település önkormányzati intézményeinek a működtetésére szolgált. Mindenek előtt azt kell meghatározni, milyen jövedelmeket soroltak a beneficiumok közé. A klasszikusnak számító bor-pálinka-sörmérés és húsmérés mellett a kerületekben ide sorolták a bolti kereskedelmet, a halászat, a csikaszát, a malomtartás, a vadászat, a sziksóseprés, a nádlás jövedelmét, a káka- és gyékény szedést, a gúzs vessző vágást. Az eltérő haszonvételek közcélú kisajátítása nem egyidőben, s nem azonos mértékben történt. A kocsmák, mészárszékek, boltok közcélú hasznosítása 1745 előtt és után is az önkormányzat kezelésében volt, s az „mint földes úr birta".

507 A földesúr fogalom a jászkunok redempcio utáni szabadparaszti és kollektív nemesi kettős jogállásából fakadó, a kor szóhasználatához igazított kifejezés, amit ők maguk a „mint" szóval különböztettek meg a kor földesúr fogalmától. A kocsmákat, mészárszékeket, boltokat a Német Lovagrend és az Invalidus Ház földesurasága alatt is a helyi tanácsok kezelték, a folytonosság zökkenőmentes. Másként viszonyult a lakosság a természeti környezethez kapcsolódó haszonvételekhez. A vizi haszonvétel, a vadászat és a sziksóseprés mindenki által gyakorolt tevékenységnek számított. Ezekből az irredemptusokat és a különböző földnélküli rétegeket az 1750-es évektől fokozatosan kezdték kiszorítani, teljeskörűen azonban soha nem sikerült. A tanács a lakosság megélhetése miatt hol az egyik, hol a másik területen, 505 BÁNKINÉ MOLNÁR Erzsébet 2002b. 26. 506 GYÁRFÁS István 1883. 37. 507 SZML JK B. Caps. VI. Fasc. 1. N

y 52/1770. A beneficiumokról Halas jelenti, hogy csapszékeit bérbe adta „azon jussal, amellyel a város mint földesúr birta".