Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun autonómia - Dél-Alföldi évszázadok 22. (Szeged,2005)
GAZDASÁGI AUTONÓMIA
mes és a közönséges kun között nincs semmi különbség". 450 Megállapítása azt a tévhitet alapozta meg, hogy a jászkunok személyük után éppúgy adómentességet élveztek, mint az országos nemesek. Miután a Jászkun Kerület adózási rendszeréről és közgazdálkodásáról ezidáig átfogó feldolgozás nem született, az eseti kiragadott példák hol alátámasztották, hol pedig cáfolták Fényes Elek megállapítását. Az adóigazgatás és kivetés rendje és az adóalap 1745-1848 között számos változáson ment keresztül. A lakosság adóterhei közül a legsúlyosabb mindenkor a hadiadó (contributio) volt. A hadiadó két részből állott az úgynevezett portális adóból, melyet készpénzben szedtek és a portióból, ami természetben, élelemben fizetett adónem volt. A portionak is két fajtáját vetették ki: az orális portio a katonák élelmiszer adagját, az equilis portio a lovak tartását szolgálta. Mindehhez járult a katonatartás és elszállásolás (salgamum), valamint a fuvarozások: a forspont és a vectura. A hadiadó összegét az országgyűlés ajánlotta meg. A megyék és más adózó kerületek között az adóporták számát 1724-től a nádor és a helytartótanács osztotta fel. A portaszám a megye adókulcsa volt. Miután az adót a jobbágyok összes jövedelme után vetették ki nem portákban, hanem dicákban számoltak. A megyei közgyűlés minden adótárgyról megállapította mennyi tesz belőle egy dicát. A dica számával elosztották a megye adóját, s így megkapták, hogy egy dica hány forintot ér. 451 A vármegyei adókivetéshez hasonlatos, de azzal nem teljesen azonos volt a Jászkun Kerület adókivetési gyakorlata. 1745-ben a nádori adóporták száma 78, 1802-ben 100, 1830-tól 125 volt. Meg kell jegyezni, hogy az adóporták számának növelése nem egyenlő a Jászkun Kerületre jutó hadiadó összegének arányos növekedésével. Amikor 1830-ban a nádori portákat százról 125-re emelte a nádor az forintális növekedést egyáltalán nem jelentett, mivel akkor éppen csökkent az egész ország részéről az országgyűlés által megajánlott hadiadó. így a 125 adóportára ugyanakkora adóösszeg jutott, mint 1830 előtt a száz portára. A Jászkun Kerületben 1790 előtt nem teljesen egyforma az egyes települések adókivetési gyakorlata. A teljes egységesítést, a szokások és törvények alapján 1794ben tűzték napirendre. 452 A törekvésből arra következtethetünk, hogy az 1770-ben kiadott, a vármegyék, a szabad királyi városok és a külön kerületek adózásáról szóló helytartótanácsi rendelet követelményeinek megvalósítása hosszan elhúzódott. A redempcio után a jászkun települések önkormányzati joga lett, hogy a településre jutó porta — illetve tovább bontva dica — számhoz tartozó összeget felossza az adófizetők között. A redempciót követő években előfordult, hogy népgyűlésben, vagy úgynevezett nagyobb gyűlésben döntöttek az adókivetés részleteiről. A kivetés alapja a vagyon volt. Az adó alá eső tárgyak köre az idők során változott. 450 FÉNYES Elek 1839. 137. 1. Fényes Elek megállapítása számos a Jászkunsággal foglalkozó szakembert terelt tévútra. Kutatásaim kezdetén magam is elfogadtam a véleményét. 451 VARGA János 1952. 49-76.1. 452 BKML Kf. lt. L 27. Cs 10. Sz 56/1794.
