Blazovich László: Szeged rövid története - Dél-Alföldi évszázadok 21. (Szeged, 2007)

VIII. A 20. SZÁZAD MÁSODIK FELÉNEK RÖVID TÖRTÉNETI VÁZLATA (KITEKINTÉS)

rosok épültek, mint a bányászváros, Komló, és a kohászat városa, Sztálinváros, a mai Dunaújváros. Szegedet, bár a kor statisztikai adatai szerint a városok közül lakásviszonyait illetően a sereghajtók végén kullogott, főképp a jugoszláv határ közelsége miatt elkerülte a „szocreál" építkezés lendülete, amelyben a kor nehéz gazdasági körülményei miatt nem állt egyedül. A korszak építkezései közül a Faragó utcai munkáslakások mellett a Mars, akkor Marx tér és az Attila utca által bezárt területen 1953 és 1955 között felépült lakóház tömböt említhetjük meg. A Mars tér középületeihez hasonló nagy tömegével és homlokzata közepének timpanonos zárásával illeszkedik a környezetében épült házakhoz, jól zárja le a város felől a teret. Boltozatos kapu-átjárója, amelyen át nagy forgalom halad máig a Belvárosi híd felé, a Hősök Kapujára emlékeztet. A kor szellemiségét és hangulatát idézi a falán elhelyezett, az eltelt majd fél évszázad alatt már megkopott emléktábla. Szövege az alábbi: „Építették a Csongrád Megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozói 1953-1955 típustervek, valamint a Szegedi Tervező Iroda egyedi tervei alapján. Tervező: Nagyfalusi Antal oki. építészmérnök Építésvezetők: Ábrahám András oki. építészmérnök, Csánk Elemér oki. építészmérnök Főművezető: Katona József Segédművezető: Friedl Sándor. Az építésen kitűntek: Terhes István kőm. brigád, Kasza Mihály kőm. brigád, Harsányi József kőm. brigád, Mészáros Ferenc ács brigád, Juhász János ács brigád, Enyingi István állványozó brigád, Sz. Kovács István sm brigád, Oláh András műköves, Szotyori István gépész, Palós Etelka előgyártó brigád, Tóth Endre előgyártó brigád," stb. A korszak stagnálására jellemző adat, hogy 1945-től 1956-ig mindössze 635 lakás épült Szegeden, annak is mintegy fele magánépítkezéssel született, java részük nem tartós anyagból, vályogból és másból. A változás 1957 után következett be. Mindenekelőtt látványos felújítás valósult meg a Nagykörúton az új csatorna és vízvezeték hálózat, valamint az új aszfalt burkolat lefektetésével, amely az 1950-es évek végén a régi kockaköves, téglajárdás utcaképet változtatta meg. Ugyanekkor kezdődött el az emeletráépítések időszaka egyes épületek egy-két emeletes magasításával, amely a kor szemléletéből következő „gazdaságos építési lehetőségek feltárása" nyomán indult el. E munka során alakult ki a Bartók Béla tér egységes, két emeletes térfala, továbbá a Tisza Lajos körút egyes földszintes és egyemeletes épületei kaptak újabb emeleteket sokszor mit sem törődve a korábbi stílussal. Több szecessziós ház esett áldozatul ez építési lendületnek, ugyanis e stílust dekadensnek és értéktelennek ítélték ebben a korban. Ugyanezen időben néhány tömbbelső, pl. Vedres u. Szentháromság u. „H" tömb rekonstrukcióját végezték el sokszor elavult, bontásra ítélt épületek megőrzésével. Ekkor indult el az Oskola utca környékének rendezése, amelynek eredményeképpen a város legértékesebb, középkor óta beépített terültére korabeli típus lakóházak kerültek. A kissé korán jött beépítés következtében tűntették el a középkorból fennmaradt ún.