Blazovich László: Szeged rövid története - Dél-Alföldi évszázadok 21. (Szeged, 2007)

VIII. A 20. SZÁZAD MÁSODIK FELÉNEK RÖVID TÖRTÉNETI VÁZLATA (KITEKINTÉS)

Ezen idő alatt elkezdtek szerveződni a pártok (FKGP, MSZDP, NPP) és a forradalom egyes intézményei. Az utóbbiak között egyrészt a vállalati és intézményi forradalmi szervek, amelyeket a vállaltoknál általában munkástanácsoknak neveztek, másrészt a nemzetőrség, amelynek parancsnoka előbb a néphadsereg egykori tisztje, Palotás József, október 30-tól pedig Lazúr Barna, az egyetem katonai tanszékének oktatója lett. Október 27-én megalakult továbbá a 12-13 főből álló Ideiglenes Városi Munkástanács, amely Dr. Perbíró József egyetemi tanárt, a jogi kar dékánhelyettesét választotta elnökéül. E szerv október 29-én Városi Néptanáccsá, utóbbi nevén október 31-től Forradalmi Nemzeti Bizottsággá alakult, és békés úton, tárgyaláson létrejött megegyezéssel átvette a hatalmat a katonai közigazgatási parancsnokságtól. A Szegedi Forradalmi Nemzeti Bizottság meglepően gyorsan kialakította irányító és végrehajtó szervezetét, ami annak volt köszönhető, hogy az irányító testületek a korábbiak: a tanács és a végrehajtó bizottság szerepét vették át. A hivatali apparátust azonban kismértékben alakították át, például megszüntették a begyűjtési osztályt, továbbá lecserélték az erősen kompromittálódott korábbi vezetőket. A nemzeti bizottságon belül elnökséget hoztak létre, amelynek tagjai az egyes hivatali osztályok irányítását is ellátták. Dr. Perbíró József elnök, Joszt István és Királyházi Sándor alelnökök, valamint Kováts József, a röszkei gépállomás főkönyvelője felügyelte a pénzügyi és mezőgazdasági osztályt, valamint a rendészeti ügyeket. Szegedi István, Ats Vilmos, Takáts Ferenc, dr. Tóth Ágoston, valamint Lukács Sándorné láttak el felügyeletet a többi osztály felett. A volt tanácsi hivatal szervezetén kívül az új és különleges feladatokra referatúratanácsadói szervezetet hoztak létre. A katonai szervek mellé Arady Lajost, a sajtó felügyeletére Fábián Ferenc újságírót nevezték ki. A Délmagyarország című lapot, amely már 1945-ben kommunista kézbe került, Szeged Népe elnevezéssel indították újra, és hét tagú ideiglenes szerkesztő bizottságot állítottak az élére. A nemzeti bizottság november 2-tól, miután az ÁVH kommunikációs berendezését megszerezte, a vasút-igazgatóság segítségével igen korszerű felfogással Széchenyi-rádió címmel helyi adót indított be, amelynek irányításával az elnökség titkárát, Horváth Jenőt, a nemzeti színház főrendezőjét bízták meg. A nemzeti bizottság fennállásának néhány napja alatt a rendfenntartással, a sztrájkokkal, és sok egyéb feladattal foglalkozott, továbbá felvették a kapcsolatot a környező településekkel, megyékkel, a fővárossal, sőt külfölddel is. A nagyhatalmak között létrejött egyezség, majd a kommunista tömb vezetői között megszületett döntés nyomán az 1956. november 4-i orosz intervenció és a Kádárkormány megalakulása teljesen új katonai és politikai helyzetet teremtett az országban és azon belül a városban. Az orosz csapatok már november 4-én körülzárták a várost, de még nem nyomultak be. Miután bebizonyosodott, hogy a forradalmi tábor nem rendelkezik megfelelő katonai erővel, a nemzeti bizottság fő feladatául az összecsapások elkerülését, Szeged megóvását tekintette. Lazúr Barna november 4-én feloszlatta a nemzetőrséget, és társaival együtt Jugoszláviába távozott. November 5-én hajnalban Újszeged felől nyomultak be a városba a szovjet csapatok, és a híd szegedi oldalán hídfőállást létesítettek. A városban kisebb incidensek történtek: a színháznál, és a Kossuth Lajos sugárúton rálőttek az átvonuló szovjetekre, ők pedig belőttek egy házba. A nemzeti bizottság ülésén, amelyen már orosz tisztek is