Blazovich László: Szeged rövid története - Dél-Alföldi évszázadok 21. (Szeged, 2007)

VIII. A 20. SZÁZAD MÁSODIK FELÉNEK RÖVID TÖRTÉNETI VÁZLATA (KITEKINTÉS)

A kemény diktatúrát nehezen viselte az ország és benne Szeged lakossága. Az 1953. évi kormányprogram és az SZKP XX. kongresszusának határozatai városunkban is éreztették hatásukat. Egyre nagyobb hangot kaptak a Rákosi-rendszert megreformálni vágyó párton belüli és kívüli erők. Szegeden 1956 őszéig jelentősebb eseményekre nem került sor. A megyei pártbizottság által a budapesti Petőfi Kör mintájára 1956 júliusában szervezett József Attila Kör csak október 16-án tartotta első ülését. Szegedről indult viszont a MEFESZ (Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetsége) újjászervezése (Kiss Tamás, Lejtényi András és Tóth Imre joghallgatók). Október 16-án tartották az egyetem auditórium maximumában az alakuló gyűlést. A jogi kari szervezet alakuló ülésén Kónya Albert oktatási miniszter is megjelent. A MEFESZ gyűléseken egyre több politikai követelés hangzott el. A munkásság is mozgolódni kezdett, október 22-én egyikük megkísérelte a Sztálin-szobrot megrongálni. Október 23-a előtt Szeged volt a forradalom éllovasa, majd a MEFESZ vezetők távozásával és október 23-a után a vezető szerepet Budapest vette át. Október 23-án a budapesti események hatására — amint Farkas Csaba összefoglalójában írja — a késő délutáni órákban több ezer egyetemista gyülekezett a Dóm téren, forradalmi dalokat énekelt, majd a Széchenyi térre vonult, onnan pedig a Klauzál téri Kossuth-szoborhoz, ahol a Himnusz eléneklése után egy MEFESZ-tag ismertette a budapesti híreket. Felvetődött a munkásság tüntetéshez csatlakozásának a kérdése is. Előbb azonban a Nemzeti Színházhoz vonultak, ahol Bitskey Károly Jászay Mari-díjas művész a „Talpra magyar"-ral köszöntötte a tömeget. Ezután, este 9 óra tájban a gyárakhoz (kenderfonó, ruhagyár, konzervgyár) vonultak, majd a csatlakozó munkásokkal együtt visszatértek a színházhoz. Október 24-e szintén a tüntetések napja volt, ám ekkor a városi pártvezetés az AVH-val karöltve elhatározta az erőszakos fellépést, bár ez ellen Baróti Dezső rektorral az élen az egyetem és a színház vezetői tiltakoztak. 3 és 4 óra között ennek ellenére újabb tüntetést tartottak. 5 órától kijárási tilalmat rendeltek el, ám a város lakossága nem nyugodott. Végül a tüntetőket Vereska párttitkár utasítására figyelmeztető lövésekkel és vízágyúkkal oszlatták föl, és éjszaka az egyetemi kollégiumokban házkutatásokat tartottak. Ennek ellenére a tüntetések másnap folytatódtak, és megalakult a 11 tagú Ideiglenes Forradalmi Bizottság, amely éjjel eredménytelen tárgyalást folytatott a hatalom képviselőjével, Ábrahám Antallal. A hatalom október 25-én elhatározta katonai közigazgatás bevezetését Halász Gyula főhadnaggyal az élen, aminek következtében a lakosságot 26-án reggel a katonai megszállás képe fogadta, ám ez nem akadályozta meg a tüntetés folytatásában. A 10 óra után a Széchenyi térre bevonuló tömeget Gyurkó Lajosnak, a forradalmi erők elleni kegyetlen fellépéseiről elhíresült vezérőrnagynak a hadtestéhez tartozó felsorakozott katonaság figyelmeztető lövésekkel próbálta megállítani, amikor is egy gellert kapott lövedék Schwarz Lajos ifjúmunkáson halálos sebet ejtett. A helyet ma emléktábla jelöli. További 17 ember sebesült meg az atrocitás során. A tüntetés feleslegesen brutális szétverését követő felháborodás, valamint az országban kialakult helyzet nyomán a politikai helyzet gyökeresen megváltozott, a hatalom tárgyalásra kényszerült a forradalmi erőkkel, és azok fokozatosan átvették a város irányítását.