Blazovich László: Szeged rövid története - Dél-Alföldi évszázadok 21. (Szeged, 2007)

VIII. A 20. SZÁZAD MÁSODIK FELÉNEK RÖVID TÖRTÉNETI VÁZLATA (KITEKINTÉS)

tek fel. Ez nem érintette a szegedi polgári politikusokat. Annál jobban a szegedi diáktüntetés, amelyet a fakultatív hittan oktatás bevezetése elleni tiltakozásképpen tartott Szeged, a jeles iskolaváros diáksága március 19-én és 20-án. A mintegy háromezres tömeget 19-én a rendészeti szervek a tűzoltóságot bevonva fecskendőkkel oszlatták fel. 20-án pedig munkásokkal, akik között bizonyára civilbe öltözött ávósok is voltak, verték szét. Több mint 30 sebesülés történt, előbb 38, utóbb 35 diákot vettek őrizetbe. A diáktüntetés szervezőit a szabadságpárt tagjai között keresték, és erre hivatkozva többet internáltak közülük, bár rájuk bizonyítani semmit sem tudtak. A világpolitikai helyzet alakulásából következően Sztálin és a Szovjetunió elhatározta a hatalomátvétel és utána a szovjet típusú állam megvalósítását hazánkban. Rákosi nyomására ezért 1947. augusztus 3l-re országos választást tűztek ki, amely később a „kék cédulás" választás néven híresült el a nyilvánvaló választási csalás miatt, ugyanis a cédulát szabálytalanul használták fel. Szegeden kevés eredménnyel, mert a polgári pártok a szavazatok 65 %-át szerezték meg. A kommunista akaratnak azonban ez mit sem számított. Erőszakkal, éles politikai harc közepette, a kommunista kézben lévő rendőrség, az ávó, a bíróságok és a többi pártba beépített kripto (titkos) kommunisták, mint például a parasztpártban Darvas és Erdei, a kisgazdapártban Dobi István segítségével szétverték a pártokat. Majd bekövetkezett a pártegyesítés kísérve törvénysértésekkel és koncepciós perekkel, pl. Rajk-per, MAORT-per, Mindszenty-per, Szegeden pedig kereszt és kard szervezkedés pere, valamint a pártfunkcionárius gárda tudatos lecserélésével. Az 1949. augusztus 18-án elfogadott alkotmány szentesítette a proletárdiktatúra és a pártállam létrejöttét. Szeged helyzetét ebben az időszakban tovább nehezítette, hogy a déli határ mellett húzott határsávba került déli határa, a helyzet 1956 végéig állt fenn sok hátrányt okozva a városnak. Az új rendről a későbbi fejezetekben szólunk, itt az MKP és MDP szegedi pártvezetőinek nevét soroljuk fel. Az időhatárok további pontosításra várnak. Gombkötő Péter (titkár, 1945), Szirmai István (MKP dél-magyarországi titkárság h. vezetője, vez., 1945), Zöld Sándor (elnök, 1946), Tombácz Imre (elnök, 1947. január) Ifj. Komócsin Mihály (nagyszegedi bizottság, elnök 1948-1950. május), Zombori János (titkár, 1950. június - 1954. április 20.), Ladányi Benedek (első titkár 1954. április 20 - 1956. szeptember 1.), Vereska András (első titkár, 1956. szeptember 1 - 1956. november 4.), Kiss Károly (elnök, 1956. november 6 - 1957. május 26. (?), Ifj. Komócsin Mihály (titkár, 1957. február 25 - október 23.), Ifj. Komócsin Mihály (első titkár, 1959. október 23 - 1961. december 1 után), Győri Imre (első titkár, 1962. február 27 - 1962. október 13.), Perjési László (első titkár, 1962. október 13. (?) - 1969. június 13.), Sipos Géza (első titkár, 1969. június 13 - 1974. július (meghalt), Török József (első titkár, 1974. november 1 - 1985. február 23.), Dr. Székely Sándor (első titkár, 1985. február 23 - 1989.). A polgármesteri tisztet 1945-ben Dr. Valentiny Ágoston, 1945. augusztus 24-től 1950ig Dénes Leó töltötte be, és ő volt a tanácselnök 1950 és 1956 között.