Blazovich László: Szeged rövid története - Dél-Alföldi évszázadok 21. (Szeged, 2007)

VI. AZ ÚJRAFELEMELKEDÉS KORA (1686-1849)

létei voltak a városnak. A legnagyobb a Palánkban, a Tisza-parton állt. Egyszerű homlokzati képe a klasszicizmus jegyét mutatja. Kezdetben ipari célokat szolgált volna az 1840 és 1866 között épült klasszicista stílusú Zsótér-palota. Innen intézte az ország ügyeit 1849-ben az ide költözött Szemere kormány, Mikszáth pedig első emeleti ablakából nézte a víz betörését a városba 1879ben. Az ipari rendeltetésű házak ma is fennálló talán legszebbike a Kálmány Lajos és Festő utca sarkán ma is álló Peternelly-ház, amely az érett klasszicizmus egyszerűségében szép példája. Az 1840-es években az említett néhány épületen kívül igazán említésre méltó építményt nem emeltek, ám létezett már a városi Szépítő Bizottmány, és Vedres urbanisztikai elgondolásait elkezdték megvalósítani. Ekkor indult el a város közművesítése, az utcák kövezése, a téglából épült, boltozott csatornák készítése és az utcák szabályozása. Buday Mihály főmérnök, Vedres utóda mellett Bainville Józsefnek és Molnár Pálnak az érdemei méltók említésre e munkában, akik felismerték a fásítás, a parkok és ligetek fontos szerepét. Mindez azonban egy újabb korszak történetéhez vezet el. Az 1840-es években zárult Szegednek a török idők után bekövetkezett nagy fejlődési szakasza, és építészettörténetének első fényes korszaka. Ezen 120 esztendő első szakaszát a katonai építmények születése határozta meg. Ne felejtsük el, akkor városunkban egy birodalom nagy erővel védelme céljából építkezett. A második időszakot a városi önerős építkezés jellemezte. A két korszak a barokkból áthajló klasszicizmus jegyében fogant. Ez a kor a klasszicista Szeged időszaka. Továbbá ebben az időben alakul ki az a városterület, amely alig bővül majd az elkövetkező száz év során, amint ezt Bainville József térképe hűen ábrázolja. c) A SZEGEDI HATÁR KIALAKULÁSA Amint az előzőekből kiderült, a város a török hódoltság idejének elmúltával új arculatot öltött. Ugyanúgy változás állt be a város nagy határában, pontosabban a 18. század első felében kialakult, és mintegy 200 évre megszilárdult a várostól a Homokhátság felé húzódó V formájú hatalmas, 200 ezer holdnyi 1200 négyszögöles holdakból álló területen, amelyen a város és lakói gazdálkodhattak. (A városnak a Tisza bal partján szerzett birtokai a nagy jobbparti dominiumhoz képest elenyészőek voltak, de mégsem jelentéktelenek.) A sajátos V alakú forma — amint az alábbiakban kiderül — azért alakult ki, mert a Kunság egészen a város alá, Dorozsmáig terjedt. Szeged hatalmas külterületével a nagyhatárú alföldi városok: Kecskemét, Szabadka, Debrecen, Hódmezővásárhely és mások sorába tartozott. E sajátos állapot — amint említettük — már a 15. században kialakult a jól jövedelmező állattartás következtében, ami együtt járt a nagy lélekszámú városok körül elterült falvak pusztásodásával és lakóiknak a városokba költözésével, a pusztákon pedig állattartó üzemhelyek kialakulásával. A helyzet a török világ idején szinte végletessé vált. Főképp a 19. században és annak elsősorban második felében az állattartó szállásokat a szántó majd kertgazdálkodás megjelenésével felváltották a lakó tanyák. Jelenlétükből következett, hogy a három szomszédos megye, Békés, Csanád és Csongrád területén a 16. század köze-