Blazovich László: Szeged rövid története - Dél-Alföldi évszázadok 21. (Szeged, 2007)

VI. AZ ÚJRAFELEMELKEDÉS KORA (1686-1849)

kazamata-rendszer elkészült. A keleti oldal kazamatái 1761-ben már álltak, a rájuk épült kortina közepén a három nyílású Mária Terézia kapuval, amely ugyancsak készen volt ekkor. Ez utóbbi őrzi ma, a felújítás után, a 18. századi hatalmas építmény, a vár emlékét. A vár belső épületei közül az északi kapu előtt álló várkápolna minaretszerű tornyából következően még törökkori lehetett, az új helyőrségi templomot nem a középkori helyére, hanem a kortina elé építették 1765 és 1775 között. Róla a bontáskor fénykép készült. A várban álltak még a várparancsnok és a térparancsnok háza, a tiszti kaszárnya és az igazgatási épület. A déli kapu közelében emelték a tüzérségi szertárt. Ezen épületekre a klasszicizáló stílus volt jellemző. A váron belül és kívül emelt épületek és egyéb objektumok pontos térbeli elhelyezkedésének a leírását nem lehetséges általában megvalósítani, mert akkor még nem léteztek a helyrajzi számok, valamint az utcák vonalvezetései, és ezért nehéz ráhelyezni őket a mai várostérképre. A vár erődítmény jellegét — akkor már nem hárult rá ilyen feladat — II. József király megszüntette, és 1784-ben a csallóközi Tallósról az országos fenyítőházat telepítette épületeibe. Ettől az időponttól van tehát országos börtön városunkban. A váron kívül és az erődítményen belül ugyancsak megkezdődtek az építkezések. A Palánkban a vár déli kapujával szemben a város nagyon szerény székházat építhetett, ez az első szegedi ismert városháza. A Budai kapu mellett már 1693-ban kaszárnyát építettek, mellette 1751-ben már látható volt az új városi kaszárnya. Az első élelmezési raktárt (Provianthaus) a Szent Demeter-templomtól északra emelték. 1697ben a tűzvészkor leégett, ám újra építették, és még 1770-ben is állott. A Prófontháznak nevezett épületet, az éléstárat a mai Kossuth Lajos sugárút, a Kálvin tér és a Takaréktár utca által határolt területen építették fel. Két lóhajtású szárazmalmot is készítettek, az egyiket a Budai kapu mellett, a másikat a mai Arany János és Kazinczy utcák közötti területen. Az 1708. évi pestisjárvány idején az alsóvárosi ispotály nem bizonyult elégségesnek, amiért is a Palánkon kívül, az Eugenius-árok mellett, a Tisza-parton új katonai kórházat (Xenodochium militare) építettek, amelyet ovális alakú körtöltéssel kerítettek. Négy nagyobb és több kisebb helyiségből állt. 1805-ben itt a franciák elleni háború sebesültjeinek egy részét helyezték el. Új kétemeletes katonai kórház épült 1776ban a Budai kapu közelében a mai Mérey és Tábor utca sarkán. Az 1775-1776-ban a nagy tiszai rondellában megépített vízműből idáig vezették a vizet, amellyel a kiépített vízvezetéken a többi katonai épületet is ellátták. A Latrán tér — (amely a várat délről és nyugatról ölelte) nyugati része Piactér (majd Széchenyi tér) elnevezést kapott — Tisza felé eső részén építették még a visszafoglalás után a Hajózási Hivatal szerény épületeit és raktárait. A vártól északra, az egykori sóház tájékán a sóhivatal épületét, amely a Maros utcában ma is áll, és sópajtákat húztak fel, talán a középkori sóelosztó központ helyén. A Prófontháztól északra lévő erődítmény poligonban helyezték el a lőportornyot, amelyet 1724 táján építettek. A Budai kapu szomszédságában emelték az építési hivatal (Bau-Hof) földszintes épületét, közelében pedig a mérnöki kar orvosának lakását, amely épületek rajzai a 18. század közepi dokumentumokból kerültek elő. A kamarai prefektúra a vár visszavétele után működni kezdett, helyét a Palánk várral szemben lé-