Blazovich László: Szeged rövid története - Dél-Alföldi évszázadok 21. (Szeged, 2007)

ELŐSZÓ

tak fehér foltjai. Olyanok, amelyekhez még nem jutottak el a kutatók, s olyanok, mely iránt a politika parancsa késztetett némaságra, süketségre és vakságra. S Blazovich révén megnyíltak a levéltár ajtajai. Sokan érezték — történészek, helytörténészek, a színház, a képzőművészet, a zene iránt érdeklődők —, hogy érdemes leporolni a régi iratokat, dokumentumokat, hisz nem csupán az íróasztalfiók mélyének készülhetnek immár a dolgozatok. Szerencsésen esett egybe ez az időszak a Kristó Gyula főszerkesztésével folyó Szeged monográfia munkálataival, mely a híres-neves Reizner-feldolgozás után új szempontú várostörténetet ígért. El is készült a nagy mű, négy kötetben (öt könyvben), hatalmas kutatómunkával, igazi tudományos és várostörténeti tettként. Azóta is forrása minden Szeged iránt érdeklődőnek. Csakhogy a világ nem áll meg. A monográfia megszületése és néhány helytörténeti kiadvány — köztük az említett SZEGED című folyóirat — és több könyvkiadó is serkentette a helyi kutatásokat. Közöttük éppen a Levéltár két hatalmas és máig gyarapodó sorozata — a Tanulmányok Csongrád megye történetéből és a Dél-alföldi évszázadok — kínál igényes megjelenési lehetőséget. Mindennek gerjesztője, támogatója, felelős megjelenítője Blazovich László. A szerző elsősorban középkorász, a Kristó-féle iskola első nemzedékének kiemelkedő tudósa, a nemrégiben elhunyt történész akadémikus első demonstrátora. A stafétabot jó kezekbe került, Blazovich nemcsak okos józansággal, kitartó türelemmel, magas minőségi igényekkel és érték-orientáltan vezeti a megye levéltári hálózatát, de teremt magának időt és tartalékol energiákat saját kutatásaira is. Elsősorban a középkori magyar történelemmel, a Dél-alföld településtörténetével foglalkozik. Talán a magyarság legizgalmasabb évszázadaival, melynek dokumentumai a klasszikus levéltári kutatásokra alapozódnak. Latin nyelvű oklevelek üzeneteiből kell rekonstruálni hipotéziseket; adatokból, tényekből kell levonni tudományos következtetéseket; részadatokat kell kiegészíteni az összehasonlító történettudomány módszereivel; a történeti segédtudományok — régészet, heraldika, oklevéltan, térképtan — eredményeit egyeztetni. Munkái ezeknek a komplex módszereknek tudományos eredményei. Arra hamar rájöttünk, hogy a Szeged történetének vaskos köteteit nem forgathatják mindennap se tanárok, se diákok, de olykor még a szorgos lokálpatrióták sem. S azt is felismertük: szükség lehet egy, a középiskolákban használható — tanárnak, diáknak egyformán kézre álló — helytörténeti ismertető munkára. Blazovich László ötlete nyomán a levéltár munkatársainak közreműködésével megjelent Farkas Csaba szerkesztésében a Mesélő dokumentumok (Olvasókönyv az általános és középiskolások számára) című kötet, mely Szeged történetét mutatja be írott források tükrében. A kötet a városhistória alapvető forrásait követve mutatja be Szegedet, elemzi azokat és feladatokat, kérdéseket tesz fel, valamint forrásokat jelöl. Arra is alkalmas, hogy bebizonyítsa a fiataloknak, hogy a levéltár nem poros és holt papírok kilométeres szellemi halottaskamrája, hogy minden forrás mögött emberi sorsok, hatalmi döntések, egyéni tragédiák vagy örömök, azaz ember-történelem húzódik. Ez a nyitottság, ez a város polgárai felé való nyitás, ez a tartalmas és megalapozott lokálpatriotizmus iránti segítőkészség jellemzi a Blazovich-féle levéltárat. S ebbe a sorba illeszkedik e mostani vállalkozása is. A monografikus terjedelmesség és a könnyen kezelhető szintézisteremtés ellentmondásait oldotta fel a szerző eb-