Blazovich László: Szeged rövid története - Dél-Alföldi évszázadok 21. (Szeged, 2007)

IV. KÖZÉPKOR (1000-1543)

rondella hasonló építészeti megformálása a bizonyítéka, hogy nem későbbi, hanem a 13. és 14. század fordulóján építették. A vár épületén további alakításokat végeztek Károly Róbert, majd Zsigmond király uralkodása idején. Végül az utolsó bővítés és díszítés Hunyadi János és a rokon Szilágyi család tagjainak a nevéhez fűződik. Ilyen állapotban került a hadászatilag már elavult erődítmény a hatalomváltáskor az új úr, a török kezére. A középkori városokban és a városképekben, valamint a lakók közösségi életében egyaránt fontos, meghatározó szerepet játszottak a templomok, amelyek papjai a születéstől a halálig végigkísérték az ott lakók életét, lelki vigaszt adtak, örömben bánatban a lakosság mellett álltak, egyúttal közvetítették a nagyvilág híreit, helyet adtak különböző vallásos társulatoknak, klerikusoknak és laikusoknak fórumot teremtettek egyaránt a szerepléshez. Szegeden a Szent Demeter-templom nevét az írott forrásokban először a pápai tizedjegyzékekben 1332 és 1337 között örökítették meg. A fennmaradt építészeti emlékek azonban korábbi időre vezetik vissza történetét. A suburbium plébániatemploma feltehetően korábbi időben állt már, ám az első bizonyosan meglévő templomról a 13. század közepéről származnak a hírforrások, amelyek szerint egyhajós szentélyzáródású egyház volt. Ezután több építészeti periódus következett. Még a 13. században gótikus átépítés történt. A 14. század elején bekövetkezett átépítés idején kapta a torony 1925-ig fennálló formáját (a szentély mellé egy másik tornyot is építettek ekkor). A 14. század közepén az addig egyhajós templomot három-hajós csarnoktemplommá alakították át. Az egyforma magasságú hajók együttes mérete 24x20 méter volt. A 14. század végén az egyenes záródású szentélyt 5,20 méterrel megnagyobbították, és a nyolcszög három oldalával záródott. A fent leírt templom a 15. század közepéig állt, amikor újabb átalakításra került sor. A déli torony vagy ledőlt, vagy lebontották, és szentély-körüljárós csarnoktemplomot alakítottak ki. A középhajó a szentélynél véget ért, a két oldalsó hajó pedig a szentély körüljáróban olvadt össze. A hajókat csillagboltozattal fedték. A szentély három falán egy-egy hármas tagozású kőrácsos ablakot vágtak, a templom baloldalán lévő ablakokhoz hasonlókat. Az északi falon nem voltak ablakok. A templom oldalfalait a tornyok sarokpillérein kívül nyolc új háromszakaszos támpillérrel erősítették meg. Ehhez az épülethez emelte 1501-ben Lukács zágrábi püspök a Boldogasszony kápolnát a templom nyugati homlokfala elé a megmaradt torony oldalához. A templom ebben az állapotban maradt fenn a török hódoltság koráig. Felszeged plébániatemplomáról kevesebb adattal rendelkezünk. A délkeleti tájolású templom délnyugati sarkán állt a négyszögletes torony, amelyet négyoldalú sátortető fedett. A templom egy főhajóból és az északi oldalon egy mellékhajóból állt, amelyek félkör alakú szentélyzáródással végződtek. Az oldalhajót négy négyszögletes pillér választotta el a főhajótól. A bejárat a főhajó közepén volt a nyugati oldalon. A szentélyeket és a hosszanti falakat támpillérekkel erősítették. A szentélyek félköríves záródású ablakokból kapták a fényt. Feltételezik, hogy a templomnak egykor déli oldalhajója is volt, és a templom eredeti alaprajza bazilika formát öltött két homlokzati toronnyal, amely így a román kori bencés templomépítészet sajátos változatát adta. Az Alsóvároson a középkorban két templom állt a 15. század második felében. Az egyik a Szent Péter-templom, amely az ugyanolyan nevű ispotályhoz tartozott. Ró-