Blazovich László: Szeged rövid története - Dél-Alföldi évszázadok 21. (Szeged, 2007)

IV. KÖZÉPKOR (1000-1543)

tágas területen a vártól délre a Tisza és a Zrínyi utca vonala által határolt területen feküdt, délről pedig a Tisza Lajos körút vonatkozó szakaszának vidéke határolta. Nem fért el rajta csak a vár — amely a rév forgalmát, valamint a Tiszán völgy- és hegymenetben hajózókat vigyázta és a sórakodó-elosztó központot ellenőrizte — valamint a vár tőle délre fekvő suburbiuma, ahol a vár és a hozzá tartozó hivatalok személyzetét és az áthaladókat kiszolgáló iparos és kereskedő népesség lakott. A vártól északra a Tisza mellett álltak a sópajták. Helyüket az egykor oda vezető Sóhordó utca neve máig őrzi. Ahogyan a város lakossága növekedett, úgy telepedett át a körülötte lévő tavakból és mocsarakból kiemelkedő hátságokra, szigetekre, amelyek már nem mindig a folyó közvetlen közelében, hanem az őt kísérő alacsonyabb, vizenyős részeken túl feküdtek, így keletkeztek az úgynevezett Vorstadt-ok, elővárosok. E módon született Felszeged, a későbbi Felsőváros és Alsóváros, valamint a suburbium árkán ugyancsak túl, tőle nyugatra a Zrínyi utca és a Széchenyi tér vonala után fekvő, a defterek által Középvárosnak nevezett városrész. Erősíti felfogásunkat, hogy Györffy György Árpád-kori történeti földrajzában Szegedről szólva a kezdetektől 1334—1335-ig terjedően összegyűjtött több mint 70 említés között egyik városrész neve sem szerepel, csak a városé, Szegedé. Felszeged — amelynek meglétéről korábbi adatok adnak bizonyságot — növekedésének fontos adata az a királyi oklevél, amelyben a sokat emlegetett „Azzonfolua alio nomine Felzeged" szószerkezet található. Számunkra úgy tűnik, ebben az időpontban vagy e körül „érte el" a nevéből következően korai települést, Asszonyfalvát (a királyné asszony faluját) Felszeged, és így ez a város része lett, neve pedig eltűnt örökre. Hasonló történet nemcsak más városok, Szeged történetében is lejátszódott. A valódi városok nagyon sok esetben kiterjednek az őket körülvevő település gyűrűig. E folyamat ma is tart. Gondoljunk csak a várostól egykor távolabb fekvő helyek, Tápé, Dorozsma és Szőreg helyzetére, amelyek ma a város szerves részei. Az alsóvárosi rész kialakulásának fontos dokumentuma az 1359-ben keletkezett oklevél, amelyben Balaki Benedek özvegyétől, Ilona asszonytól Szeged alsó részének polgárai, értelmezésünk szerint nem a későbbi Alsóváros, hanem a suburbium, Alszeged polgárai földet vásároltak, amely nem lehetett máshol, mint a Ballagi-tó környékén, és amelyet később házhelyként értékesítettek. E városrészben, akkor a város szélén építették fel a Szent Péter ispotályt, majd ide költöztek ki a 15. század közepén a ferencesek szakadása után az obszervánsok, és itt építették fel kolostorukat, majd templomokat, amelyek később a városrész központi helyét jelölték ki. A Középvárosról, annak kialakulásáról nem rendelkezünk annyi adattal sem, mint az első kettőről. A várost észak-déli irányban, amint 1433-ban Bertrandon de la Brocquiére francia lovag sokat idézett naplójában leírta, egy mérföld (3,5 km) hosszú széles utca szelte át (amint ő írta, Szeged egy nagy utcából áll), amely a buda-péterváradi út városon belüli szakasza volt. A Szent György tértől a Mátyás térig valóban annyi a távolság. Itt jegyezzük meg, hogy az utca fogalmát a középkorban másképpen értelmezték. Hozzá számították azokat a benyílókat, közöket, amelyekből később, összekötve őket két nagyobb utca között mellékutca alakulhatott ki, és amelyekből bejárat nyílt a két oldalán álló házakba. A francia lovag által megörökített utcának a nyomvonala a suburbi-