Blazovich László: Szeged rövid története - Dél-Alföldi évszázadok 21. (Szeged, 2007)

VIII. A 20. SZÁZAD MÁSODIK FELÉNEK RÖVID TÖRTÉNETI VÁZLATA (KITEKINTÉS)

tokon az 1950-es évek közepén az általános és középiskolákban mintegy 50-50 ezren tanultak. Az embert próbáló feladat teljesítése sem hozta meg a munka mellett tanulók számára azt az ismeret és műveltségi anyagot, amelyet a színvonalas gimnáziumok diákjaiknak nyújtottak. A korban esti és levelező tagozatokon Szeged középiskoláiban is több százan tanultak egy időben. Az ismertetett oktatási forma az orvosi kivételével elérte az egyetemeket. Sokan szerezték meg ilyen módon diplomájukat a szegedi egyetem és főiskolák fakultásain. A felsőoktatásban 1951-ben következett be jelentős változás, amikor a szegedi universitas felsőbb akaratra Szegedi Tudományegyetemként (utóbb József Attila Tudományegyetem) és a később Szent-Györgyi Albert nevét fölvevő orvostudományi egyetemként szétvált. Az utóbbi 1958-ban a gyógyszerészeti kar megszervezésével lett kétkarú egyetem. 1947-től kezdte meg az általános iskolai tanárok képzését a Polgári Iskolai Tanárképző Főiskola jogutódjaként, a később Juhász Gyula nevét fölvevő tanárképző főiskola. 1970-ben indult a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem Élelmiszeripari Főiskolája Szegeden, amely egy ideig irányítása alá vette a hódmezővásárhelyi felsőfokú mezőgazdasági technikumot, amely később főiskolává alakult. Majd a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Szegedi Konzervatóriuma is megkezdte működését. A fenti intézmények 1999-ben a Szegedi Tudományegyetem karaiként egyesültek. Ma a szegedi universitas tíz karból áll. Szegeden 1930 óta képez római katolikus áldozópapokat és hittanárokat a hittudományi főiskola. 1990-ben pedig megnyílt a Ferences Hittudományi Főiskola, fönntartója a Kapisztrán Szent Jánosról elnevezett ferences rendtartomány. E felsőfokú intézményekbe csaknem harmincötezer hallgató jár. Szeged a tárgyalt időszakban a Dél-Alföld és egyben az ország egyik legfontosabb felsőoktatási és tudományos központja lett. A város tudományos életében 1921 óta a szegedi egyetem meghatározó szerepet játszik. Szellemi erejét tudományos iskolái, műhelyei és a nemzetközi tudósvilágban ismert professzorai jelezték korszakunkban is. A matematikai iskolában „a második triumvirátus" tagjai: Kalmár László, Rédei László és Szőkefalvi-Nagy Béla nemzetközi hírű tudósok oktattak. A Kristó Gyula alapította mediavisztikai (középkor) történeti iskola pedig a 20. század utolsó évtizedeiben tett szert nemzetközi elismertségre. Az egyetem karain számos, az országhatárokon kívül is elismert, megbecsülést szerzett tudós dolgozott. A jogi karon Bibó István, Bónis György, Pólay Elemér és Kovács István, a bölcsészetin Bálint Sándor, Kerényi Károly, Koltay-Kastner Jenő és Wittmann Tibor, a természettudományin Budó Ágoston, Szabó Zoltán, Burger Kálmán, az orvosin Ivánovics György, ifj. Jancsó Miklós, Petri Gábor és még sokan mások. Nevük lejegyzését csak a hely szűke nem engedi. b) MŰVELŐDÉS, MŰVÉSZETEK A második világháború után, a demokratikus átalakulás idején a városban gyorsan föllendült a kulturális élet. A szegedi színház Lehotay Árpád és Vaszy Viktor vezetésével már 1945 őszétől rendszeresen tartott előadásokat. 1947. március 8-án jelent meg a később országos hírű Tiszatáj című folyóirat első száma. A folyóirat azóta túljutott fennállásának félszázados jubileumán.