Blazovich László: Szeged rövid története - Dél-Alföldi évszázadok 21. (Szeged, 2007)
VIII. A 20. SZÁZAD MÁSODIK FELÉNEK RÖVID TÖRTÉNETI VÁZLATA (KITEKINTÉS)
áruikat az állami nagyvállalatoktól kapták. A változást azonban jól mutatja, hogy az 1947-ben több mint háromezer magánkereskedőből 1953-ban Szegeden 135 létezett, 1975-ben is csak 213. A kereskedés 1982-től lett állampolgári jog. A magánkereskedőket 1947-től a KISOSZ fogta össze. A fenti szervezetek kiépítése sem szüntette meg az áruhiányt, amely a helytelen gazdasági elképzelésekből következett. Hiába hirdették korabeli tacepaók az üzletekben, hogy „Öntudatos dolgozó nem áll sorba", a tüzépektől a hentesüzleteken át az élelmiszer boltokig, ha friss áru érkezett, az üzletek előtt hosszú sorok kígyóztak. Szegeden többször éhségtüntetés is előfordult. A lakosságra és a kereskedelemre nehezedő nyomás 1953-ban, Nagy Imre kormányának megalakítása után oldódott. A begyűjtési rendszer eltörlésével többek között lélegzetvételhez jutott a társadalom. Nem sokáig. Az 1955-ös fordulat majd a forradalom alatt és után következő idő ismét próbára tette a lakosságot és a kereskedelmet. Az áruhiánytól való rettegés nem egyszer felvásárlási lázat indított el. Lassan indult el a kereskedelem átalakulása az 1960-as években. A későbbiekben néhány évtized alatt olyan változások játszódtak le, amelyekre a nyugati világnak 7080 év állt rendelkezésére. A korszak végére jutott el a társadalom odáig — húsz év állt rendelkezésére —, hogy a szolgáltatásban, benne a kereskedelemben dolgozók száma megközelítse az összfoglalkoztatottak közel 50%-át. Hozzájárult, és segítette az átalakulást, hogy az 1970-es évek közepére — mint már említettük — megszűnt a széles rétegekre kiterjedő szegénység. A helyzet módosulását jelzi a szegedi adat, amely szerint a kereskedelmi forgalom 1950 és 1965 között ötszörösére nőtt. Az életmódbeli változásra pedig az utal, hogy a napi közétkeztetést 1965-ben 45 ezer felnőtt és gyerek vette igénybe. A kereskedelem szervezésére jótékonyan hatott a termékforgalom kötöttségeinek és az árrendszer merevségének a megszüntetése, amely lehetővé tette az ipar és kereskedelem közötti közvetlenebb kapcsolat kialakítását, amelyet a fogyasztás gyors növekedése is kikényszerített. E tevékenységre példát adott városunkban a VIDIA Vállalat. A kiskereskedelmi értékesítés azonos áron számolva 1965 és 1975 között 112%-al növekedett Szegeden, ami meghaladta az országos átlagot, jóllehet ekkor a város kiskereskedelmi hálózata Debrecent kivéve elmaradt a hazai nagyvárosokétól. Az 1960-as évektől a kereskedelemben és a vendéglátóiparban beindultak a változások. 1965-ben nyílt meg a Püspök Bazár helyén a Centrum Áruház 5400 m 2 alapterületen. Az újabb jelentős objektumokra még várni kellett, ugyanis 1980-ban nyílt meg a Dómus Áruház és ugyanezen időben rossz helyen és szerencsétlen megközelítési lehetőséggel 12 000 m 2-en a Szeged Nagyáruház. Méreteik már másfajta szemléletről árulkodnak, akárcsak az önkiszolgáló boltok, amelyek közül az első a József Attila sugárúton az 56. számú boltban nyílt meg. Az új szervezési forma 40%-os forgalom növekedést hozott. Az első ABC áruházat az Odessza lakótelepen adták át 1965-ben, ezt a Tarján városrészben nyílt társai követték. Ugyanezen időben létesültek a ruházati és vegyescikk ágazatban az önkiválasztó rendszerű boltok. Egyébként is bővült számos új bolt létrehozásával a kiskereskedelmi hálózat. Kiskereskedelmi vállalatok üzlethálózatokat hoztak létre, mint például a Dél-Tisza menti ÁFÉSZ, a Zöldért, a Szegedi Kiskereskedelmi Vállalat és mellettük a Pick Szalámigyár. A nagykereskedelmi válla-