Blazovich László: Szeged rövid története - Dél-Alföldi évszázadok 21. (Szeged, 2007)

VIII. A 20. SZÁZAD MÁSODIK FELÉNEK RÖVID TÖRTÉNETI VÁZLATA (KITEKINTÉS)

is. A tsz-ek földterülete ekkor a város mezőgazdasági földterületének 6,5%-át tette ki. 1953. júniusa után az össztagság 22%-a hagyta el a tsz-eket a földterület 21%-ával. 1956-ban a forradalom idején pedig a tagság 26%-a a földterület 31%-ával lépett ki. Ekkor a város mezőgazdasági területének 24%-a tartozott a tsz-ek és tszcs-k művelése alá, 11 % az egyéb állami szektorhoz, a többi magánkézen volt. Miután 1957-58-ban kifejlődött az üzemek tsz-eket patronáló tevékenysége, az önálló gazdák tsz-ekbe szervezésének agitációja — a párhatározatok nyomán — 1959 őszén indult meg. A magántulajdonához ragaszkodó parasztság végül beadta derekát, nagyobb része 1960. január 25-ig belépett a közösbe, amelynek nyomán 1960. február 15-én Szegedet termelőszövetkezeti városnak (!) nyilvánították. A kollektivizálás furorja azonban tovább tartott, 1961 januárjában a kimaradottakat is belépésre bírták, aminek eredményeképp a szocialista szektor mezőgazdaságon belüli aránya megközelítette a 100%-ot. A kollektivizálás Szegeden kevés szervezeti átalakítással járt. Mihályteleken egyesült a Szabad Tisza és az Új Élet Tsz Új Élet néven, 1962-ben pedig Újszegeden a Rózsa Ferenc és a Haladás Tsz-ek egyesültek az utóbbi néven. A későbbi évek során még két fúzió valósult meg. A Táncsics Mihály és a Dózsa György Tsz-ek 1964. január 1-én egyesültek Móra Ferenc néven, az algyői Petőfi Sándor Tsz pedig a szegedi Felszabadulással egyesült Felszabadulás néven. Ezek után négy tsz: Felszabadulás, Haladás, Móra Ferenc és Új Élet maradt a városban. A Haladás és Felszabadulás Tszek 1971-ben egyesültek, és 1972-től az utóbbi néven működtek tovább. Az egyéni gazdálkodók száma 200 alatt maradt. A termelési eredmények az átszervezés idején csökkentek, a termékszerkezet nem változott, a művelési módszer sem. Főképp gabonaneműket termesztettek, lassan erősödött a fűszerpaprika ágazat. Egyre több traktor jelent meg a művelésben. Ez az időszak egyúttal a lóállomány nagyarányú csökkenésének az ideje. Belőlük készült a szegényebbek által fogyasztott „lógyulai" kolbász. A tagosítás, a földek nagy táblákba rendezése ugyancsak ekkor fejeződött be. A Szegedi tsz-ek adatai 1964-ben Összes közös terület 13 182 kh Összes szántóterület 10 791 kh Családok száma 2772 fő Tagok száma 2859 fő Pártoló tagok száma 830 fő Tagok és családtagok összesen 5843 fő A szegedi tsz-ek az 1960-as évek közepére megerősödtek, amit egyrészt az mutat, hogy nem munkaegységben, hanem bérben adták a fizetést, másrészt az, hogy növekedett létszámukban a szakértelmiség száma. Egyre több pénz jutott a beruházásokra is. A szegedi tsz-ekben a termelés ágazatainak kialakulását később a természeti feltételek mellett a városellátás igényei is befolyásolták. A Felszabadulás és Haladás Tszek fő ágazata a növénytermesztésben a zöldségtermesztés lett, míg az Új Élet és a