Blazovich László: Szeged rövid története - Dél-Alföldi évszázadok 21. (Szeged, 2007)

VIII. A 20. SZÁZAD MÁSODIK FELÉNEK RÖVID TÖRTÉNETI VÁZLATA (KITEKINTÉS)

sok előnyeiről és hátrányairól a korábbiakban szóltunk. Az extenzív jellegű fejlesztésben fontos szerepet kapott a minél több munkahely teremtésének szándéka, ám együtt járt vele a nem magas technikai szint, amely a későbbi időben katasztrofális következményekkel járt, az üzemek nagy részének gyors amortizációjához vezetett. A beszélő cégnevekből látható továbbá: a fejlesztések eredményeképp elsősorban a város hagyományos iparágai, a könnyű- és élelmiszeripar bővültek. Üde színfoltot jelentett a Kábel- és a Gumigyár megjelenése Szeged iparában. Hasonló helyzet alakult ki Csongrád megyében, amelynek következtében a megyében az ország összes megyéit tekintve itt lett a legmagasabb a könnyűipar aránya, és legalacsonyabb a nehéziparé, amely arány hosszú évtizedekre így maradt. Az 1970-es években az ország és városunk iparának történetében új szakasz kezdődött. Az ipar számára elérhető munkaerőforrás kimerült, az extenzív iparfejlesztés kora végetért. Ekkor már nem települt új gyár a városba, sőt azóta sem. Új intenzív fejlesztési szakasz kezdődött, amelynek során rekonstrukció indult el, ami rá is fért a jobbára elavult gépparkkal és technológiával dolgozó üzemekre. Ezen időszakban az ország iparának helyzetét a nagy jelentőségű, országosan kiemelt fejlesztési programok (olefin, közúti jármű- és számítógép gyártás, stb.) jellemezték. Bár Szeged és Csongrád megye ebben az időben a magyar földgáz- és kőolajtermelés központja lett, a korszak nagyon fontos szénhidrogén bányakincsét elszállították, nem vonzott a városba és környékére sem feldolgozó ipart, még olajfinomítót sem építettek. Földgázból csak annyi maradt a városban, amennyit a fűtéshez máig felhasználnak. A városnak nem jutott a területfejlesztési- és a fővárosi iparkitelepítési alapból sem. A fentiek eredményeképpen az iparban foglalkoztatottak számának növekedése leállt, majd csökkenni kezdett, amit jól mutat, hogy az ezer lakosa jutó ipari foglalkoztatottak száma ezen időszakban már ugyancsak csökkent. Helyileg károsan hatottak az ipar irányításában bekövetkezett változások: a szervezeti koncentráció, a trösztösítés következtében az üzemek központjai a fővárosba kerültek. Budapesten összpontosult az iparhoz kötődő, magas szakmai ismereteket kívánó tevékenység: a kutatás, fejlesztés és a külkereskedelem. Jól mutatja a változást, a gyárak önállóságának az elvesztését, hogy sokhelyütt még önálló éves mérleg sem készült. Ezen üzemegységekre mint termelési részlegekre tekintettek a fővárosi központból. A negatív hatások ellenére az ipari termelés az országos átlagot meghaladva valamennyire növekedett. Az 1980-as évtizedet az egész magyar ipar gyengélkedése, a hullámvölgy jellemezte. Az olajárrobbanás, a piacvesztés és a keleti piac problémái határozottan életre keltették az ipar addig is meglévő, ám lappangó nehézségeit, a szerkezetváltás szükségességét és a korszerűsítés elmaradhatatlan követelményeit, valamint a lendületes termékváltás hiányát. Az ország egész gazdaságának visszaesését jól tükrözi, hogy a személyi jövedelemadó bevezetésekor, 1988-ban az átlagfizetések 1,5%-kal csökkentek, az árak pedig ugyanekkor 15,7%-kal emelkedtek, amely folyamatok drámai romlást hoztak az életszínvonalban. Csongrád megyét és benne városunkat az említett, feszültséget okozó gondok hatványozottan sújtották. Új gyárakat nem alapítottak, a meglévőkben jelentős felújítás, beruházás és termelés bővítés nem következett be, a kőolaj és földgáz termelése mérséklődött, a kutatás más térségbe tevődött át. Ugyanakkor