Blazovich László: Szeged rövid története - Dél-Alföldi évszázadok 21. (Szeged, 2007)

VIII. A 20. SZÁZAD MÁSODIK FELÉNEK RÖVID TÖRTÉNETI VÁZLATA (KITEKINTÉS)

telt, ragasztásos technológiával készült üvegfelületet az orosházi üveggyár készítette. A káros fények 20%-át szűri ki. Az épület külső, falazott részeit „Gottfried" fantázianéven ismert Dunkel-roth, azaz sötétvörös német gyártmányú tégla borítja. A 4000 m

2-es külső burkolat 276 ezer darab téglából szövődik össze. A beton, vas, acél és üveg alapanyagú modernista stílusú épületet nemcsak kívülről, belül is nemes anyagokkal burkolták, amennyire az építtető anyagi lehetőségei engedték. Ennek megfelelően a főbejárat lépcsőit 398 m

2

, a földszinti padlózatot 1235 m

2 „STREGOM" fantázianéven ismert lengyel gránittal burkolták, az egyes belső tereket, irodákat padlószőnyeggel, a falakat tapétával és álmennyezettel fedték. A lépcsőket 900 m rozsdamentes acélkorlát kíséri. Az épület belső forgalmát hat lift segíti. Az objektumból és -ról máig hiányoznak a képzőművészeti alkotások. Az épületben 1202 m

2-en helyezkedik el a levéltár, 1075m

2-en a vendéglátó egység, 825 m

2 közös és 6025 m

2 a könyvtáré, amelynek földszintjén található a fogadó rész és a gyermekkönyvtár. Az első emeleten a folyóirat olvasó és a művészetek részlege található. Felette a kölcsönkönyvtár helyezkedik el, a harmadik emeleten pedig a tudományos könyvtár, a helyben olvasó, és itt kaptak helyet a külön gyűjtemények, mint pl. a névadó Somogyi Károly esztergomi kanonok emlékkönyvtára. A negyedik emeleten a raktárak foglalnak helyet. A leírásból Idtűnő hatalmas épület azonban nem befejezett, mert az építése közben érkezett gazdasági válság miatt elmaradt a Somogyi utca felé tervezett hangversenyterem, valamint az épület másik oldalán a levéltári raktár. A jelenleg álló épület tehát torzó. Az elképzelt U alakú tömb pedig már sohasem épülhet meg, a kijelölt terület tulajdona felett kialakult jogvita következtében. Az épület ezzel több szegedi társához hasonló sorsra jutott, befejezetlen marad. Amint a fentiekből láttuk, az 1960-as évektől kezdve olyan középületek születtek Szegeden, amelyek nélkül ma már a városképet elképzelni sem lehet. Mégsem ezen objektumok hozták a legnagyobb változást a városszerkezetben, hanem az arányaiban csak a török világ magszűnése után, illetőleg a nagyárvizet követően beindult újjáépítéshez hasonlítható lakásépítés, amely a szegedi panelváros létrejöttét eredményezte. A lakásépítésre 1956-ig az egész országban nem sok gondot fordított a párt vezette állam, amely egészen más kérdésekkel foglalkozott. A forradalom után azonban a lakásépítés a szociálpolitika homlokterébe került, és az 1958-ban hozott párthatározatok nyomán 1961 és 1975 között addig soha nem látott lakásépítési hullám következett be az országban. A lendület 1980-ig tartott. Az utána következő tíz évben a gazdasági nehézségek, majd válság miatt a tempó fokozatosan csökkent, és 1990-re a minimálisra zuhant. Lakások, házak ezután már csak ritka kivételektől eltekintve magánerőből épültek. Az új lakások legtöbbje paneltechnikára alapozva született. Fele részük kezdetben kétszobás, harmada pedig egy, vagy másfél szobás volt. Később növekedett a nagyobb lakások száma, amely az 1970-es évek második felében megközelítette a 40%-ot. A fürdőszobával, WC-vei ellátott lakások óriási változást hoztak a lakosság életviszonyaiban, azonban a lakások méretei messze elmaradtak a nyugati társaikétól. A magyar lakások alapterülete, például a dán lakások 36%-át érte csak el. Szobaszámuk és méretük hasonló volt a lengyel és csehszlovák lakásokéhoz, mutatóik viszont jobb-