Blazovich László: Szeged rövid története - Dél-Alföldi évszázadok 21. (Szeged, 2007)

VII. A POLGÁRI VÁROS

a színházban és a szabadtérin pedig meghatározó szerepet kapott mint igazgató Sziklay Jenő és Janovics Jenő, valamint a rendező, Németh Antal. Szeged szellemi élete a monarchia korban leginkább az újságírásban és az irodalomban virágzott ki, amelyet segített a szegedi nyomdaipar fellendülése. Számos újságja közül hosszú ideig tájékoztatta a város lakosságát a Szegedi Napló és az 1910 óta ma is megjelenő Délmagyarország. Éppen e pezsgő hírlapirodalom hozta Szegedre a nagyárvizet megörökítő Mikszáth Kálmánt. Szegeden írta a Jó palócok és Tót atyafiak című, számára az írói sikert és beérkezést hozó novellásköteteit. A paraszti világ ábrázolásán a szegedi műhelyében dolgozott egy ideig Gárdonyi Géza és Thúry Zoltán, továbbá e szellemiség jegyében indult Tömörkény István, valamint Móra Ferenc meszszebb ívelő pályája. Az utóbbi két alkotó élete során a múzeum és könyvtár igazgatásának föladatát is ellátta. Ez időben indult Juhász Gyula pályája, aki költészetében a Nyugat körének szellemében és formaeszközeiben megnemesítve vitte be a couleur locale-t a magyar költészetbe, ő pedig közben a magyar irodalom halhatatlanjainak panteonjába emelkedett. A két világháború között az irodalmi élet éppen úgy fénykorát élte, mint a színészet. Makó és Szeged hírét leginkább József Attila, az „átutazó" költő vitte messze. Rövidre sikerült életéből Makón 1922 és 1924 között, Szegeden pedig 1924-1925-ben tartózkodott, és 1929-től többször rövidebb időt töltött Hódmezővásárhelyen. Életművében nemcsak meghatározó epizódot jelentett e három város és dinamikus szellemiségük, hanem költői indulását is segítették. Szegeden jelent meg első három verseskötete (Szépség koldusa, Nem én kiáltok, Nincsen apám se anyám). A szegedi szellemi és irodalmi életnek József Attila költői indulását segítő Juhász Gyula meghatározó személyisége volt. A szegedi költő Babits Mihálynak és Kosztolányi Dezsőnek pályakezdésük óta méltó társa. Költészetével és újságírói tevékenységével közvetlenül hatott Szeged mellett a környező városok értelmiségére. A prózaírás első mesterének időszakunkban a nép nyelvét irodalmi szinten megszólaltató Móra Ferencet tekintjük. A jeles prózaíró mélységesen humanista szemléletmódjával, hangulatteremtő erejével, finom jellemformáló készségével és hatalmas történeti ismeretével olvasói számára életre szóló élményt nyújt, egyúttal elviszi őket a Dél-Alföld 19. és 20. század eleji világába. A képzőművészetben Moholy-Nagy László művészete mellett Szegeden olyan alkotás született, amely a hagyományos ízlésvilágban élő helyieknek nem igazán tetszett, ám mégis a hazai első világháborús emlékművek legjelentősebbike lett. Aba-Novák Vilmos a Hősök kapujának mindhárom boltívére 243 m

2 nagyságú freskót készített. Művében három gondolatot jelenített meg: a háborús megemlékezést, a hősi halottak fölmagasztalását és Horthy Miklós szegedi indulását. A freskó helyi vonatkozásokat is tartalmaz. A két világháború között a legjobb hazai női festők közé tartozó művész, a szegedi Vass Vera is részt vett a mű létrehozásában. A remekmű mostoha sorsra jutott. 1946-ban lemeszelték, 1949-ben levakolták. Restaurálása után 2000. szeptember 29-én avatták újra. Somogyi Károly esztergomi kanonok 1880-ban az árvíz sújtotta városnak adományozta értékes könyvgyűjteményét, amely alapjául szolgált az 1883-ban megnyílt könyvtárnak, és az 1897-ben fölépült Közművelődési palotában létrejövő múzeumnak.