Blazovich László: Szeged rövid története - Dél-Alföldi évszázadok 21. (Szeged, 2007)

VII. A POLGÁRI VÁROS

lalkozás szerinti tagozódását, amelyből egyúttal kiderül a város gazdasági karaktere. Számba vehetjük a vagyoni tagozódást, amely szoros összefüggést mutat a foglalkozási ágakkal, továbbá az egyes rétegeket jellemezhetjük mentalitásukkal, életmódjukkal, amelybe lakásviszonyaik, étkezésük, szórakozási szokásaik és viseletük ábrázolása tartozik. Mint ahogyan az ország életében a társadalmi változások a nagy gazdasági átalakulási folyamatokkal együtt dinamikusan játszódtak le, egy-egy ember és család helyzetében nem egy helyzetváltozás következett be az 1870-től 1900-ig tartó években. Később a folyamat lelassult, sőt a két világháború között meg is állt, ami a tömeges mozgást illeti. Mindez nem jelentette azt, hogy az egyes személyeknek és családoknak a társadalom rétegei közötti mozgása, emelkedése vagy süllyedése megállt volna. A foglalkozási ágakat és a bekövetkezett változásokat az alábbi táblázatok annak ellenére tükrözik, hogy az 1870-es és a két világháború között végzett összeírások kategóriái nem teljesen azonosak. 1870 1920 1930 % % % házi cselédek 58,3 őstermelő 36,1 36,4 földbirtokos 10,5 ipar 22,6 23,4 földbérlő 2,1 kereskedelem és hitel 4,2 6,5 iparűző 6,2 közlekedés 7,9 4,8 kereskedő 2,5 közszolgálat és szabad fogl. 7,0 8,1 inas, segéd, munkás 12,5 véderő 5,3 2,6 napszámosok 3,8 3,5 nyugdíjasok, tőkepénzesek 4,2 8,3 házicseléd 2,4 2,2 egyéb és ismeretlen fogl. 3,9 4,2 A három táblázat összevetéséből világosan kitűnik: nagy társadalmi átrétegződés játszódott le a városban a monarchia korban. Amíg 1870-ben a mezőgazdaságból élők adták a lakosság több mint 70%-át (a házicselédek döntő többségét a későbbi adatok figyelembe vételével ide számoljuk), és az iparűzők száma 20% alatt maradt, valamint a kereskedőknek a száma sem magas, addig az arány döntően megváltozott 1920-ra. Az őstermelők, azaz a mezőgazdaságból élők száma 36%-ra csökkent, megnőtt viszont az iparból, közlekedésből és kereskedelemből élőké, számuk majdnem annyit tesz ki, mint a mezőgazdaságban foglalkoztatottaké, tömegüket még a napszámosok egy része gyarapítja. Tovább növelik a nem mezőgazdaságból élők sorait a köz- és szabad foglalkozásból, valamint a vagyonukból és nyugdíjukból élők. Az 1920-as és 1930-as népszámlálási adatok között nagyobb eltérés nem mutatható ki a már említett stagnálás miatt. Ha Szeged adatait összevetjük a korabeli törvényhatósági jogú városokéval, akkor elképedve tapasztalhatjuk a különbséget. Az utóbbiakban az ipar, kereskedelem és közlekedés területén foglalkoztatottak száma a szegedi 35%-hoz képest, 20%-kai több. Nem szólunk továbbá Budapestről, ahol Gyáni Gábor szerint már 1880-ban a lakosság